Béke-sziget

Versek, dalok, bölcsességek, idézetek, gondolatok...* "Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál." (Paulo Coelho)

Friss topikok

Tatiosz : Hinni kell...

2009.03.08. 10:30 :: Aranyvessző

 

 

"Hinni kell... Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés... Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás..."

Szólj hozzá!

Ady Endre: Az Úr érkezése

2009.03.08. 10:28 :: Aranyvessző

 

 

 
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Szólj hozzá!

Rabindranath Tagore:A kertész

2009.03.07. 12:26 :: Aranyvessző

 

A szabad madár az erdőben, a rab a kalitkában élt.
Találkoztak, mikor eljött az óra, mert így akarta a Végzet.
A szabad madár kiáltott: ó, szerelmem, repülj az erdőbe velem!
A rab madár suttogva válaszolt: gyere ide, megférünk a kalitkában ketten.
A szabad madár így szólt: rácsok közé - rácsok között tárjam ki a szárnyam?
Ó, jaj - sírt a rab madár -, nem tudnék hol megpihenni az égben, ha felszálltam.

A szabad madár kiáltott: ó, szerelmem, zengd el nekem az erdők dalát.
A rab madár halkan válaszolt: bölcs szóra tudlak tanítani csupán.
A szabad madár kiáltott: nem, ó, nem! A dalt nem lehet megtanulni sohasem.
A rab madár elszomorodott: az erdők dalát - sajnos - nem tudom.

Szárny szárny mellett sose repülhetnek, bár szerelmük erős és vágyakkal teli.
Elválasztja őket a rács: hiábavaló a vágy, hogy szeressék egymást.
Énekelnek: a szárnyuk sóvárogva csattog - a szabad madár kiált: én félek, rettegem a kalitkád bezárt ajtaját.
A rab madár suttogva válaszolt: ó, jaj, nekem, erőtlen, halott szárnyú rab vagyok.

 

Szólj hozzá!

Ottlik Géza

2009.03.07. 12:05 :: Aranyvessző

 

"Ez mindig így van: semmi sem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől; de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors."

 

Szólj hozzá!

Szeitz János: Fakó csend

2009.03.07. 12:00 :: Aranyvessző

 


Este van megint, amint az lenni szokott.
Gyorsan váltják egymást a napok.
Ma mégis sután hosszú volt a délelőtt,
és a délután vénemberként csoszogott.
Nem múlatták susogó hangok az időt.
A hajnali szellőt rejtik a lombok


Mintha itt minden, s mindenki valakit
várna. Megváltást egy új messiástól.
Ottfelejtett gondok feszülnek arcokon,
elvetélt akarástól torzult vigyorok.
Gyűrt szemfedők alatt, halott mosolyok.
Már kérdezni sem tudnak, üres a szó.

Szólj hozzá!

Presser Gábor : Nagy utazás

2009.03.07. 11:52 :: Aranyvessző

 

 


Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz , amivel beléptél, s megszerettelek?

Nagy utazás, azt mondtad hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meg haltam, majd el égtem én.

Mivé legyek most nélküled,
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?

Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerínt!

Nagy lesz az út, de mi ugye még se várunk
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.

Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk

(dalszöveg)

2 komment

Szepes Mária: Misztérium

2009.03.07. 11:47 :: Aranyvessző

 

 


A mai fában a holnap virága alszik.
Bennünk is e rejtett mag él, gyümölcsözik.
Hol s mikor? Nem kérdezik akik értik.

Szólj hozzá!

Thándor Márk: Est

2009.03.07. 11:44 :: Aranyvessző

 


Oly jó az esti órák fénye,
a csillagos égre nézve.

S oly jó a fáradtságnak leple,
mely óvva lep be.

S oly szép a hold iramló árnya,
mely telten sugárzik az éjhomályba,
s a vidáman éneklő lég,
mit oly régóta vártam én.

Köszönt engem az ágy, s a párna,
nyugovóra kéne térni mára,
s ha szemem pillái egymáshoz érnek,
hálaszót éneklek én az éjnek,
megfordulok, s álmodom,
egy más világba távozom,
s ha majd helyet cserél a hold, s a nap,
meglátod vidám lesz a holnap.

Szólj hozzá!

Wass Albert: Egy nap Tenélküled

2009.03.07. 11:20 :: Aranyvessző

 

Egy nap Tenélküled
mint üres utca
mely piszokfelhőben
nem vezet semerre.
Sötét, rút épület
arcodba bámul
lélek se mozdul
csak a szél süvít
a magány hágóján át.

Egy nap Tenélküled, mint széles sivatag
hol fű s virág nincs, se bokor, se fa
csak kopott homok, mely öröklétbe nyúlik
és feldúlt egébe egy méla napnak.

Egy nap Tenélküled végtelen éji táj
csillagtalan világa vár bús pirkadást
átgyúrni egy nap csodás pompáivá!

Egy nap Tenélüled egy süllyedő nap
az idő gödrébe hang nélkül
mint óriási moly, amely az éjt repdesvén
reménytelen keres fényt.

Szólj hozzá!

Gabriel Garcia Marquez: Búcsúlevél

2009.03.07. 11:10 :: Aranyvessző

 


 
"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongylábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értékeket tulajdonítanék a dolgoknak, de nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek...
 
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak. És akkor ébrednék, amikor mások mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék. Hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek.... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy mikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanultam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám Neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".

Mindig ma van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvá tegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nelünk, szeretném neked elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfogalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm", és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. SENKI NEM FOG EMLÉKEZNI RÁD A TITKOS GONDOLATAIDÉRT. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked."
 
 

Szólj hozzá!

Radha Soami

2009.03.07. 11:05 :: Aranyvessző

 

"A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket."

 

Szólj hozzá!

Sárhelyi Erika: Te, ki félszavakból ért

2009.03.07. 11:03 :: Aranyvessző

 


 Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban,
mint a rügy, mi féli, hogy túl korán kipattan,
s bomló ruháján át a dér szívéig ér.

Védtelen vagyok, ha nélkülem futnak a napok,
s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,
miközben minden perc taszít egyet rajtam.

Ilyenkor elbújok mélyen egy születő versben,
hogy reszkető magamat a sorok közé rejtsem,
ne bírja a világ legbensőbb harcaim.

De nem bánom, ha olykor Te, ki félszavakból ért,
lefejted rólam a strófák szép-szelíd bilincsét,
és rímes rejtekemből előcsalogatsz. 

Szólj hozzá!

Török-Zselenszky Tamás: Az a néhány tegnapi perc

2009.03.07. 10:59 :: Aranyvessző

 


Nem tudni, miért van
az, hogy egy poros könyv
Nálam is többet tud rólam.
Feledés, merengő okfejtés...
Vajon hol lehet az a tücsök,
ami a fejemben csippan?
Ha nálam éjszakázol,
plédként engem használj, ha fázol!
S ha sírsz, az én saját csendem felel,
és egy újabb rossz nap jön el.
A múlt már nem érdekel! - rég volt,
s most ismét jó lenne
Az a néhány tegnapi perc!

Most vagyok Angyal...
szép öregesen, tisztán, ezért
Most ölelj, most lopóddz be hozzám;
Mert elfog a félelem,
Csak úgy elhaladsz mellettem,
s évek múlva majd nézünk bután, hogy
Miért így volt, és égő folt lesz ez a perc,
ha nem szeretkezzük el!
Csodás élet törlődik el,
hát miért ne intézzük el, hogy
láthassuk évek múltán, mi volt?!

Mert az, aki volt már fent, az tudja, hogy
mit jelent a tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
a lelki szépet és a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!

S ha sírsz, az én saját csendem felel,
s egy egész más nap jön el.
A múlt már nem érdekel, rég volt
s most ismét jól jönne
Az a tegnapi néhány perc!

Szólj hozzá!

G. Ferenczy Hanna: Emlékkönyvbe

2009.03.07. 10:55 :: Aranyvessző

 

 


Ne hidd, hogy örökké tart a bánat,
tavasz követi a telet -
az élet visszatér fűbe-fába,
kopár mezőbe, holt virágba,
hogyha a napfény ránevet.

 

A mag sorsa is csak kín a mélyben,
míg megered a kis gyökér -
de mégis felfelé tör egyre,
életre, fényre, napmelegre,
küzd, amíg céljához ér.

A rózsa is, míg kibontja kelyhét,
ki sejti fájó kínjait -
míg a bimbóból magát kitépi,
kétség lankasztja, vágy emészti,
- kitárni selymes szirmait.

 

Az ember is csak akkor lesz ember,
ha tudja, mi a szenvedés -
de kétségek közt, ezernyi gondban
küzd, és bízik a holnapokban,
s nem töri le a csüggedés.
 

 

 

Szólj hozzá!

Gerd Kuzebaj: Jégvirágok

2009.03.06. 10:38 :: Aranyvessző

 


Minden éjszaka az ablakomon
Csipkefehér jégvirágok nyílnak:
Sudár fák, mintha álom volna,
Nem olvadnak el, virágba borulnak.
Ott a sarokban egy csillagvirág
Jeges fejét meghajtva mosolyog,
Távolabb buja tavirózsák ringnak
A víztükrön, mely szőttesként ragyog.
Fölötte: széttárva szárnyát, mely mint a hó,
Lebeg mozdulatlan, dermedt sirály -
Lent, a messzeségben karcsú pálma szunnyad
S fenyő - megbűvölte őket a Fagykirály.
Reggelenként, ha felkelek vacogva,
Soká nézek, soká kivirult ablakomra -
De felkel a nap is, már a párkányra hágott,
Átsüt az üvegen - szétolvasztja az álmot!
S akkor naphosszat haragszom a napra.

(Képes Géza fordítása)

Szólj hozzá!

Radnóti Miklós: Hajnal

2009.03.06. 10:35 :: Aranyvessző

 

Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vizfenéken.

A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dudoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.

Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,

nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át...
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangu reggel így kiált:

halihó ha-hó ha-hó halihó!

Szólj hozzá!

Weöres Sándor: A teljesség felé

2009.03.06. 10:33 :: Aranyvessző

 

 

A sors


"Cserélnél-e sorsot valakivel?Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem a sorsodat. Szeretnél népboldogító lenni? A királlyal, vagy
népvezérrel elcserélnéd hatalmadat, de nem a sorsodat. Szeretnél szent lenni? A szenttel elcserélnéd fejlettségi állapotodat, de nem a sorsodat.Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne.
A sors mindenkinek az egyedül-megfelelő táplálékot nyújtja; de aki
nem tud minden zamatot egyformán kedvelni, az egyik ételt elégedetten
csámcsogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen,
mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná."

Szólj hozzá! · 1 trackback

Lajtai Gábor: Szókimondó

2009.03.06. 10:31 :: Aranyvessző

 


Ha senki sem érzi, hogy mélyül a sorsod
Senki se látja az égi jelet,
Csak mormolod egyre
A völgybe a hegyre
Mormolod egyre
A régi nevet

Ha senki se kúszik utánad a porba
Senki se súgja hogy hinni lehet
Csak dünnyögöd egyre
A hegyre a völgybe
Dünnyögöd egyre
A régi nevet

Ha senki se kér ma a szív morajából
Senki se szökne az égbe veled
Csak suttogod egyre a
A földre a mennybe
Suttogod egyre
A régi nevet

És mégis a tét felemelhet a porból
Mégis a cél kijutott teneked
És harsogod egyre
A mennybe a földre
Harsogod egyre
A régi nevet

És mégis a gondba a hit beleépül
Mégis a lélek az égre nevet
És hirdeted egyre
A ködbe a fénybe
Hirdeted egyre
A régi nevet

És mégis az álom az élet a szóban
Mégis a társ aki fogja kezed
És boldogan írod
A fénnyel a ködbe
Boldogan írod
A szót: Szeretet

Szólj hozzá!

Szilágyi Domokos: Hajnal

2009.03.06. 10:29 :: Aranyvessző

 

 


A csönd lüktet a félhomályban,
hulló lombokat ringatón,
szépségektől terhesen,
mint ahogyan ver a szívem.
Hajnalodik a nappal ásít
álom-ittasan, fél-éberen,
akárcsak én; táguló tüdejébe
szívja a kocsonyásan-remegő ködöket,
s mint az ember szeme,
- ha könnyíthet lelkén,
gondjai kevesbednek ,
lassan tisztul a táj.

Várom, hogy mozduljon a hajnal,
friss lendülettel lépjen
a világosság felé,
a hajnal is vár engem.
Farkasszemet nézünk. Tétovázunk,
biztatgatjuk egymást.
Nehéz az első lépés,
csábító a kába álom.
De aztán mégis: egymásra nevetünk,
s megindulunk vidáman, kéz a kézben,
mint szerelmesek,
hogy huszonnégy órán keresztül
gyűjtsük az erőt és a kedvet,
amellyel holnap - újrakezdjük.

Szólj hozzá!

Dsida Jenő: Így volna szép

2009.03.05. 11:34 :: Aranyvessző

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit -
Mikor a kezem
A rózsafáról
Egy szirmot halkan
Leszakít,
Mikor átrezeg
Egy síró dallam
Finom húrjain
A zongorának;
Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor a szó
Mire se jó,
Mikor szemem egy
Ártatlan fényű
Szempárba mélyed;
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,
S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít -
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.
 
S akkor előttem
Áll a nagy titok,
Amelynek soha
Nyomára jönni
Nem birok:

Miért nem szabad
Azt a sejtelmes
Suttogó halált,
Letépett szirmot
Szavakba szednem?
Miért nem lehet
Azt az örökös
Borongó, ködös
Szomorú álmot
Papírra vetnem?
Miért nem tudom
Azt a pillantást
Azt a sóhajtó,
Méla akkordot,
Mit a futó perc
Szárnyára kapván
Régen elhordott, -
Megrögzíteni,
S aztán őrizni
Örökre, csendben?
Az a sok síró
Ábrándos érzés
Miért nem ülhet
Miért nem gyülhet
Lelkem mélyére
S nem tömörülhet
Dalokká bennem?

Vagy ha már róluk
Dalt nem is zengek,
Miért nem tudom
Tudtokra adni
Csupán azoknak,
Kiket szeretek,
S akik szeretnek?
Nem mondom: szóval,
Csak egy mélységes
Szempillantással,
Egy fénylő könnyel,
Egy sóhajtással, -
S csupán ők tudnák,
Hogy mit jelent
Ez a rejtélyes
Titkos beszéd...

Így volna édes,
Így volna szent,
Így volna szép!

Szólj hozzá!

Weörös Sándor: A célról

2009.03.05. 11:30 :: Aranyvessző

 

 

 
Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
mert célom ismer engem.

Szólj hozzá!

Jennifer Lynch: Az erdőt hallgatva

2009.03.05. 11:25 :: Aranyvessző

 


A fákban lelkek lakoznak azt hiszem
Növekvő s fogyó lelkek
S minden levélben, hallgatag
Percek emlékei
Melyeknek nem volt tanújuk
De soha senki sem figyel rá
S nem is gondol rá
Talán a fák is látnak
És a lombsusogással
Azt üzenik
Szólni kívánnak.

Próbálták már belesúgni talán
Valaki tenyerébe
Hogy láttak egy kislányt
Akiben most valami űr tátong
Mint új s kicsiny száj
De senki se hiszi
Hogy talán a fák
Tudhatják azt
Mi oly rossz volt
Hogy mesélni szeretne
A szomorúságról
Mit látott annyi éjszakán
Hogy azt hiszem
A világnak
Az erdőbe kellene mennie
Hogy a sűrűben füleljen
S a levelek szavát lesse.
Meglássa a részleteket
A lábnyomok rajzolta
Piciny térképeket
Meglássa a levelek
Alakjában a könnyeket
Megfigyelje a lehullott
Tűlevelek finom rajzát
Melyben ott a jel talán
Mely elvezethetné
A világot
Ahhoz aki
Az űrt teremté.

Szólj hozzá!

Reményik Sándor: Ne szóljatok

2009.03.05. 10:43 :: Aranyvessző

 

 


Ne szóljatok, és ne mozduljatok,
Fojtsátok vissza lélekzetetek...
Nézzétek: fa vagyok,
Reszketnek rajtam a színes levelek.
Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,
Életen túl, innen a halálon
Még tartja őket valami csoda...
Pedig elmult Halottak napja is,
Mi most nem hull le, nem hull le soha,


Ne szóljatok, és ne mozduljatok, -
Egy pillantás, egy sóhajtás elég:
És lehullnak a legutolsó álmok,
És meghalnak az utolsó mesék.
Ne szóljatok és ne mozduljatok,
Egy nesztelen lépést se tegyetek, -
Mi most nem hull le, nem hull le soha,
Hátha örökké tart ez a csoda,
Hátha nem hullnak le a levelek...

Szólj hozzá!

Szép Ernő: Olyan csöndet szeretnék

2009.03.05. 10:39 :: Aranyvessző

  

 


Olyan csöndet szeretnék
Hogy hallván hallgassam
A pillangók szárnyait.

A rózsák jajjait
Szeretném hallani
Mikor odasüt a nap.

Szeretném hallani
Kacagni a tollút
Mikor a szélbe hajbókol.

A hattyúk örömét
Sötét híd alatt úszókét
Hallgatnám hallgatag.

Szeretném hallani
Holdsugár sikolyát
Ha az ablakot találja.

Hallgatnám hallgatnám
A könnyek rívását
Akik az arcon lejárnak.

Süllyednék a tengerbe,
Süllyednék, hallanám
Az emlékek énekét.

Merülj el ki éltél
Mosódj el ki szenvedtél
Múlj el ki gyermek voltál.

Szólj hozzá!

Jelenits István

2009.03.04. 12:28 :: Aranyvessző

 

"Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit,s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott,ahol a felejtésre van szükség,megróni máskor azt,akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás,mint a szeretet általában, intelligens és leleményes, és alázatos is,legfőképpen talán alázatos."

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása
Mobil