A fákban lelkek lakoznak azt hiszem
Növekvő s fogyó lelkek
S minden levélben, hallgatag
Percek emlékei
Melyeknek nem volt tanújuk
De soha senki sem figyel rá
S nem is gondol rá
Talán a fák is látnak
És a lombsusogással
Azt üzenik
Szólni kívánnak.
Próbálták már belesúgni talán
Valaki tenyerébe
Hogy láttak egy kislányt
Akiben most valami űr tátong
Mint új s kicsiny száj
De senki se hiszi
Hogy talán a fák
Tudhatják azt
Mi oly rossz volt
Hogy mesélni szeretne
A szomorúságról
Mit látott annyi éjszakán
Hogy azt hiszem
A világnak
Az erdőbe kellene mennie
Hogy a sűrűben füleljen
S a levelek szavát lesse.
Meglássa a részleteket
A lábnyomok rajzolta
Piciny térképeket
Meglássa a levelek
Alakjában a könnyeket
Megfigyelje a lehullott
Tűlevelek finom rajzát
Melyben ott a jel talán
Mely elvezethetné
A világot
Ahhoz aki
Az űrt teremté.
