Nem tudni, miért van
az, hogy egy poros könyv
Nálam is többet tud rólam.
Feledés, merengő okfejtés...
Vajon hol lehet az a tücsök,
ami a fejemben csippan?
Ha nálam éjszakázol,
plédként engem használj, ha fázol!
S ha sírsz, az én saját csendem felel,
és egy újabb rossz nap jön el.
A múlt már nem érdekel! - rég volt,
s most ismét jó lenne
Az a néhány tegnapi perc!
Most vagyok Angyal...
szép öregesen, tisztán, ezért
Most ölelj, most lopóddz be hozzám;
Mert elfog a félelem,
Csak úgy elhaladsz mellettem,
s évek múlva majd nézünk bután, hogy
Miért így volt, és égő folt lesz ez a perc,
ha nem szeretkezzük el!
Csodás élet törlődik el,
hát miért ne intézzük el, hogy
láthassuk évek múltán, mi volt?!
Mert az, aki volt már fent, az tudja, hogy
mit jelent a tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
a lelki szépet és a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!
S ha sírsz, az én saját csendem felel,
s egy egész más nap jön el.
A múlt már nem érdekel, rég volt
s most ismét jól jönne
Az a tegnapi néhány perc!
