Ha senki sem érzi, hogy mélyül a sorsod
Senki se látja az égi jelet,
Csak mormolod egyre
A völgybe a hegyre
Mormolod egyre
A régi nevet
Ha senki se kúszik utánad a porba
Senki se súgja hogy hinni lehet
Csak dünnyögöd egyre
A hegyre a völgybe
Dünnyögöd egyre
A régi nevet
Ha senki se kér ma a szív morajából
Senki se szökne az égbe veled
Csak suttogod egyre a
A földre a mennybe
Suttogod egyre
A régi nevet
És mégis a tét felemelhet a porból
Mégis a cél kijutott teneked
És harsogod egyre
A mennybe a földre
Harsogod egyre
A régi nevet
És mégis a gondba a hit beleépül
Mégis a lélek az égre nevet
És hirdeted egyre
A ködbe a fénybe
Hirdeted egyre
A régi nevet
És mégis az álom az élet a szóban
Mégis a társ aki fogja kezed
És boldogan írod
A fénnyel a ködbe
Boldogan írod
A szót: Szeretet
