Béke-sziget

Versek, dalok, bölcsességek, idézetek, gondolatok...* "Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál." (Paulo Coelho)

Friss topikok

Márai Sándor: Veszteség

2009.04.30. 10:50 :: Aranyvessző

 

"Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom magam, hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek. Valamit elvesztettem. Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért
kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak."

Szólj hozzá!

Kaffka Margit: Köszöntés

2009.04.29. 11:16 :: Aranyvessző

 


Jó estét emlékek. Adj Isten, álmok!...
Kékszemű ködben tünedeznek, szállnak
Foszlányai a sugárteli délnek, -
Lengő, testetlen árnyak már, - nem élnek.

Rég volt, - hogy száraz szemmel, lázban égve,
Némán dobáltam a kályha tüzébe
- Hogy zizegtek, hogy hullt a pernye rájok! -
Régi levelet, elszáradt virágot.

S ma - ócska holmi közt, - adj Isten álmok!
Egy ittfeledt írásra rátalálok...
Elrejtem gyorsan, senki meg ne lássa!...
Mégis - csak nem küldhetem a padlásra?

Szólj hozzá!

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat

2009.04.29. 11:14 :: Aranyvessző

 

 
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

Szólj hozzá!

Gergely Ágnes: Széttört üveggolyók

2009.04.29. 11:13 :: Aranyvessző




Mondd, láttad már te is, hogy este tíz után,
mikor a fák az utcát átölelve tartják,
s a gesztenyéken lassan, nagyon lassan
felizzanak a gyertyák,

s mikor mindnyájan hazamennek,
kik mindezt látva látták,
s a kapuk alól kidől a huzat
megingatni a lámpát,

s mikor szemben két árny egymásra hajlik
s a villanykapcsolóba markol,
s a foszló-sárga ablaknégyszögek
sorban lehullnak a falról,

és igaztalan szájad
minden szerelmest elátkoz:
nekik csönd van a csókhoz,
neked nincs a világhoz,

mert széttört üveggolyók az éjszakák,
szállnak, zuhognak, felragyognak,
neszezve ütődnek a fáknak
s az ablakodnak

mondd, tudod te, mi az, hogy este tíz után
neked minden zizeg, világít,
hat érzékedre hatszáz üvegszilánk zuhog,
mondd, láttad már a mások éjszakáit?

Mindig a másokéit!
S voltál-e megbocsátó, hogy a csont
is pattogott fejedben,
mint az óra? Mondd!

Mert úgy tudd meg, hogy én tíz éve látom,
még csak ki sem kell nyitni a szemem.
Egyszer a seb sebezni is tanít.
Ha erre jársz, gondold meg, idegen.

Szólj hozzá!

Lakatos Zsuzsa: Tanítsd a csendet beszélni

2009.04.28. 10:47 :: Aranyvessző

 


Magányomban ülök, hallgatom a csendet,
Szeretem, ahogy a tájon lassan ballag.
Edzett és kemény kővé gyúrja a lelket,
Miközben útján megtörten, némán halad.

Oly jó lenne, ha a csend beszélni tudna!
Ám nagyokat hallgatva, szomorúan néz,
Biztos nevetne, hol meg zokogva sírna,
De nincs mellette sehol egy segítő kéz.

Legyen neked is barátod a néma csend,
Szeljétek együtt a földet s a végtelent,
Hisz csak akkor lesz a szívedben végre rend,
Ha győztes hanggal megtölti az életed!

Tanítsd meg hát, hogy néha üvöltsön benned,
Tanítsd meg arra, hogy hosszú, könnyes az út!
S ő megmutatja, hogy kell embernek lenned,
Így közösen nyertek meg - minden háborút.

Szólj hozzá!

Gát István: Maradj velem

2009.04.28. 10:30 :: Aranyvessző

 

 

Maradj velem, ha utcák vadonában,
nyüzsgő tömegben társtalan bolyongok
és összefog mindenki ellenem,
bűn buktatóin ne botoljék lábam,
védőn, mint vándort ráboruló lombok,
takarj be s fordítsd befelé szemem.

Maradj velem s kísértetes magányom
rémségeit rámzúdulni ne engedd,
nincs hajladozóbb nádszál kívülem
s ha lelkem tépelődve sok talányon
testem törékeny cserépben szenved:
szép szavaira nyisd meg a fülem.

Maradj velem, ha uttalan utakra
terel a képzelet vad vágtatása,
ha nyugtalan szív tétován vezet
s kalandok fényei után kutatva
nyugalma sirját esztelenül ássa:
tedd homlokomra hűsítő kezed.

Maradj velem, ha elragadna lázam,
fékezz, ha vérem és vágyam csihol még,
sötétre szürkit már az alkonyat,
mind mélyebbre kell magam alázzam
s ha rossz ritmusra hamisan dalolnék:
te szólj helyettem s vedd el hangomat.

Maradj velem, ha éj sötétűl kinn-benn
és benne elmerűl és semmivé lesz
dal, ifjúság, barátság, szerelem,
ha mindent elhagyok és elhagy minden:
örök szépségre s ifjúságra élessz
s maradj örökre Te, csak Te velem.

Szólj hozzá!

Esterházy Péter

2009.04.28. 10:25 :: Aranyvessző

 

"Ne gyűlölködj!Maradj nyugton, ne hörögj, próbáld megérteni a másik szempontjait, meglátni korlátait, és meglátni a magad korlátait. Próbáld megőrizni az ép eszedet, miközben tudnod kell, hogy ésszel nem megoldható a világ, de ész nélkül bizonyosan elveszik. Dönteni kell, hogy a gyűlölet fennhatósága alá akarunk-e tartozni vagy sem. A viszontgyűlölet is gyűlölet. Az úgynevezett jogos gyűlölet is gyűlölet. (A harag nem gyűlölet, viszont rossz tanácsadó.)

   A gyűlölethez sok út vezet, a legrövidebb talán a megalázottságon át. Akit megaláztak, az tehetetlenségében sokszor csak a gyűlöletben talál menekvést, csak a gyűlöletben talál nagy megbántottságára írt, ott talál megnyugvást. Egy ideig. Gyűlölet gyűlöletet szül, megaláztatás megaláztatást, sosincs vége. Megaláztatásban, megalázottságban nagy tartalékai vannak ennek az országnak.

   Csak a szabad embernek van esélye a szeretetre. A Légy szabad ! felszólításnak ebben áll a nagysága, ebben az esélyben, ebben a súlyban. Szabadnak lenni az nem szabadságon lenni, az nem könnyű feltétlenség, szabadnak lenni nehéz.

Nehéz és jó.

Az ember szabadnak születik."

 

Szólj hozzá!

Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt

2009.04.27. 10:41 :: Aranyvessző

 

 

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

Szólj hozzá!

Fekete István

2009.04.27. 10:37 :: Aranyvessző

 

"A magány is - mint minden más - csak addig csábító, amíg nem kényszer. Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen, okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben, s ahhoz, hogy vidám magányban éljen, okvetlenül szükséges a lehetősége, hogy akkor lép ki belőle, amikor akar."

Szólj hozzá!

Lao Ce: Tao te King

2009.04.27. 10:34 :: Aranyvessző

 


Az Út és Erény könyve

18

Mikor a nagy út-at semmibe dobták,
megjelent az erkölcs és méltányosság.
Mikor kezdődött az okoskodás,
megjelent a nagy hazudozás.

Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet.
Mikor zavaros az ország,
megjelennek a hűséges szolgák.

19

Ha eldobják az okosságot, a tudósságot,
akkor lesz a nép százszor áldott.
Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot,
gyermeki tisztelet, szülői szeretet vezeti a sokaságot.
Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot,
nem lesznek többé tolvajok, betyárok.
Három jele a kevés-bölcsességnek.
Mutassák meg az ember-népnek
az egyszerűséget, az épséget,
hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket.

 

(Weöres Sándor fordítása)

Szólj hozzá!

Varga Ibolya: Szeliden

2009.04.25. 11:02 :: Aranyvessző

 

Csak szelíden szólj
Ha velem beszélsz
Hangod halk legyen
Mint amikor a sírás fojtogat
Vagy amikor egy gyermek kéreget
Vagy amikor a miatyánk alatt
Ahogyan a hangod megremeg
Vagy ahogy egy könny csillan elő szemeden
Szelíden szólj, csak szelíden

Ha hozzám beszélsz
Ha van hozzám szavad
Szelíd legyél, mint a pirkadat
Mi télutón dereng a hegy felett
Elhessentve kissé a felleget
S remegve, mint első szeretőt
Szelíden öleli a hegytetőt
S aztán némán átfesti a tájat
Kell, hogy legyen egy kis alázat
Benned, ha tudod, hogy varázslat
Elfogadás és kis büszkeség, igen,
Szeretettel szólj, és szelíden.
A gyarlóság konok berkeiben
Hinni mindig az emberiben
Angyalként szólj, s csak szelíden.

Szólj hozzá!

Garai Gábor: Fölötted egy csillag

2009.04.25. 10:54 :: Aranyvessző

 

Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet
kezded megint szeretni.
Aztán a puszta levegőt
zamatosabbnak érzed,
s hosszan, türelmesen figyelsz
mások nehéz szavára;
utóbb, ha egymagad vagy is,
nem csak magadra gondolsz,
s rövidülnek bár napjaid -
a jövővel beszélgetsz.
S lassan otthon érzed magad
szerveid vadonában,
felejted beteg csontjaid -
életed végtelenség.
Megállsz a földön, rengeted -
nem fordul ki alólad;
és egy jószóra fölrepülsz
a villogó egekbe.

Pedig nem történt semmi más,
csak a rend helyrezökkent:
kerengtél árván, céltalan
a gomolygó sötétben,
s fölötted egy csillag kigyúlt -
nyíló arany pupilla -,
beragyogta a létezés
megtestesült csodáit;
lombokból lugast kerített
a füstös városoknak,
kicsalt egy röppenő mosolyt
a csüggedt emberekből;
elhívta tévelygő szived
az úttalan utakról,
testvéreire mutatott
a vad testvértelennek;
s mert másban lelsz magadra csak
- értette ő a titkod -,
most benned él, s te benne élsz,
egybe-szőtt csillag-ábra;
s tudod, már többé nem hagy el
tündöklő tisztasága.

Szólj hozzá!

Baltasar Gracián: Az életbölcsesség kézikönyve

2009.04.25. 10:48 :: Aranyvessző

 

33.


"Tudjuk magunkat kivonni. Bölcs életszabály, hogy az ember tudjon valamit megtagadni. Még fontosabb, hogy önmagát meg tudja tagadni ügyektől és személyektől. Vannak különös foglalatosságok, melyek szú módjára őrlik az értékes időt. Nem illő dolgokkal foglalkozni rosszabb a semmittevésnél. Nem elég, ha az óvatos ember maga nem tolakszik, több kell ennél, más tolakodását is el kell tudnia hárítani. Ne legyen annyira mindenkié, hogy megszűnjék önmagáé lenni. Ne élj vissza barátaid készségével, és ne kérj tőlük többet, mint amennyit maguktól adnak. Minden túlzás hiba, főként a társas érintkezésben: okos mérséklettel jobban megőrzöd mindenki jóindulatát és becsülését, mert nem használódik el a mindennél becsesebb illemtudás. Őrizd meg hát a választékos iránti hajlamod szabadságát, és ne véts a jó ízlés törvénye ellen."

 

(Gáspár Endre fordítása)

Szólj hozzá!

Csapó Lajos: Szerettem volna

2009.04.24. 11:46 :: Aranyvessző

 


Mert látni szerettem volna,
Hát, vásznat előkotorva,
Menten mentem,
És színeket kevertem:
- a mindenségből kéket,
- ártatlan fehéret,
- a lenyugvó nap pírját,
- a tenger mély zafírját,
- dús rétről a zöldet,
- frissen ásott földet,
- rózsaszirom hamvát,
- gesztenyétől barnát,
- búzavirág kéket,
- tűnő messzeséget,
- cinkemellény sárgát,
- orgona liláját,
- tűző Nap melegét,
- jégcsapnak hidegét.
- anyák puha csókját,
- bárányfelhők bolyhát.
Belekevertem a szellő suttogását,
Kandallótűz meghitt pattogását,
- a harmatnak cseppjét,
- csendes őszi estét,
- melegét a tűznek,
- félelmét, kit űznek,
- lombok suhogását,
- méheknek dongását,
- és kanyargó röptét,
- fecskék víg csivitjét…

És megálltam.
Mert láttam,
Eszközöm mily szerény!
Vak és hiú a remény,
Hogy a csodát mire vágytam,
Hordozza a vásznam!
Talentumom is oly végtelen kevés,
Hogy azt a kimondhatatlan mesés,
Szépséget mind, mind visszaadja,
Mit rejtesz magadba,
Kedvesem
 

Szólj hozzá!

Kaffka Margit: Közöny

2009.04.24. 11:42 :: Aranyvessző

 

 

Bús ködruhába, nézd leszáll az este.
Gyötri a csendet fuldokló ütem,
Az óra... Halld, amint ébredve - veszve,
Az összecsengést hasztalan keresve
Belehangzik a szavad, - s a szívem.
Most, - most!... Hogy biztat egyre, mindörökre
S előbbre egy lépést se jár az óra! -
- Nem érzed-é, hogy sorsunk odakötve
A reszkető, ijedt kis mutatóra.
Hagyd a panaszt! - Száll még sok alkony árnya,
Együtt theázgatunk sok este még.
Kéz-kézben, csendes óra jöttit várva...
Utóbb elég lesz, - neked is elég.
Kalandos terveket se foltozz váltig! -
Marad az éltünk ünnepnapja ez,
Tán jobb neked, hogy valóra nem válik, -
Tán jobb nekem, ha fészkünk sohse lesz.
 

Szólj hozzá!

Kiss József: Tüzek

2009.04.24. 11:34 :: Aranyvessző

 


Ismeritek a vidám rőzselángot
S ropogását a vályog-tűzhelyen?
A nyílt arcokat, a nyájas világot,
Hol tréfa és dal önként megterem?
Recsegő gallytól, pattogó szilánktól
Lestem el egykor a dal ütemét.
Hol az a tűz? Mi lett a rőzselángból?
Nekem elhamvadt - talán másnak ég.

S hova lett, aki játszva élesztgette
Kis tarka köténnyel, a gyermekleány?
És hova tűnt a fiu méla kedve,
Ki ott lebzselt a leány oldalán?
Együtt dobáltuk a háncsot a tűzre,
A redveset úgy, mint a nyirkosat,
És találgattuk, boldog álmot fűzve,
Hogy a siró fa vajjon kit sirat?

Szálló időnek suhogó fövénye -
Minek bolygatni, amit betemet?
A rőzselángra más tüzek jövének,
Emésztőbb láng ragadta lelkemet
Hírért lobogni - istenem, mi dőre!
Az igazságért - ó, mily elfogult!
S míg örök lázban törtettem előre,
Hajam megszürkült, lelkem elborult.

Az én mezőmön nem értek kalászok,
Az én aratásom egy marék virág,
Az én gyönyöröm az álomlátások,
Az én világom egy álomvilág.
Kialvó lángok pernyéje szitálva,
Szürkén, szomorún csak esik, esik -
Félek, hogy álmaim összezilálja,
S elhagynak, mire beesteledik.

Hideg van... Fázom... Friss szenet a tűzre!
Gyilkos melegét hadd fújja reám,
Mint macska teszi, a madarat űzve,
Akit felvert gyanútlan éjszakán.
Ó milyen tűz ez! Mi más, mint a régi!
Nem erdőn termett, a mélység dobta ki:
Világforrongás volt az anyja néki
És forradalmak az ő fiai.

Hogy zúg, hogy dohog, hogy kattog, hogy lármáz,
Hogy mormol, veszekszik a kürtő alatt!
Mintha rab démonok az ajtót ráznák,
Hogy börtönükből szabaduljanak.
Haragvó isten! Mi lesz a világból,
Ha egyszer a kőszén öntudatra jut,
S a buta rög megindul magától
S a sistergő katlan majd egyszer kifut.

Ha összeomlik mindaz, ami korhadt,
Mi évezredek véres bálványa volt,
És oduikból elővánszorognak
A rászedett, a megcsalt milliók...
Látom mozdulni, - látom keveredni -
Egy új Marseillaise gyujtó hanginál,
Az ócska tetőkbe üszköket vetni...
Míg az utolsó is véres lángban áll!

- S amíg lelkemmel káprázatok játsznak
S jövendő tüzek délibábja von,
Amelyek távol ég alján cikáznak -
Valamikor - beomlott síromon,
Itt ülök némán, magamba rogyva,
Míg száll az óra, mint egy pillanat,
És félig ébren és félig álomba'
Piszkálgatom a húnyó parazsat.
 

Szólj hozzá!

Gulyás Pál: Apám

2009.04.23. 11:06 :: Aranyvessző

 

 

Nyár volt. A délutáni ég szeméből
egy csillogó könnycsepp esett,
utána reszkető zápor porozta
a viruló vidékeket.
Az állomásról egy akácos erdőn
keresztül kellett hazatartani,
de beteg voltam, nagybeteg s kesergőn
aléltak el testemnek tagjai.
Apám, az én szakállas zord apám,
a zúgó fák előtt megállt és aztán
széles vállát felém hajlítva így szólt:
"Kapaszkodj csak belém, fiacskám!"
És úgy cipelt a záporon keresztül,
mint gyönge lombjukat a nagy sudár fák.
Azóta húsz év telt el és én most is
érzem erős szívének dobbanását.
______

Szólj hozzá!

Pierre La Mure, Moulin Rouge

2009.04.23. 11:00 :: Aranyvessző

 

Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Ajánlom mindenkinek, aki szereti az impresszionizmust, a századforduló Párizsának hangulatát.

A Moulin Rouge Henri de Toulouse- Lautrec életét mutatja be, és rajta keresztül a Montmartre világát, a születő impresszionizmus képviselőit.

A könyv magával ragadó, sajátos humora érzékelteti a századforduló lebujainak hangulatát, ahol mosónők táncolták a kán-kánt, majd megismerjük az akkor felépülő Moulin Rouge-t, ahol mindez már nem csak szórakozás, hanem kőkemény üzlet.

Lautrec nemesi család sarja, zseniális festő, aki az elegáns villa helyett egy montmartre-i szobában él, prostituáltakról készít skicceket, néha hetekre beköltözik a bordélyba, és rengeteget tud inni. Azonban valahányszor szerelembe esik, elhangzanak a szörnyű, kijózanító szavak: torz! törpe! A csalódást újabb átmulatott éjszakák követik, míg egészsége kezd megrendülni.
Halálakor érkezik a hír: vágya teljesült, egy képe bekerült a Louvre-ba.

Engem lenyűgözött a könyv hangulata, humora.

~¤~

"Toulouse-Lautrec egészen kiskamasz koráig úgy fejlődött, mint kortársai, bár betegesebb volt náluk. 14 és 15 éves korában egymás után eltörte mindkét lábát, ezután megállt a növésben, testi fogyatékos maradt. Apja, miután megtudta, hogy fia nem lesz képes vele vadászni, lovagolni és más férfias játékokat űzni, többé szinte tudomást sem vett róla. Anyja viszont végig a betegágyánál állt: ekkor alakult ki közöttük a festőt egész életén végigkísérő mély szeretet..."

~¤~

Szólj hozzá!

Csapó Lajos: Kevés a szó mind

2009.04.23. 10:54 :: Aranyvessző

 


Kevés a szó mind, - ha a szív dobban!
Minek a szikra már, ha a láng lobban.
Sok elhaló kérdés, sután fölre hull,
Ha a remény csak halványan pislákol legalul
Kevés az, - mit a száj hebegve ígérhet,
A tett, - az életem, életünk - a való ígéret!
Kevés az, - mit láthat a vaksi szem,
Mikor a lélek szól, mikor az üzen.

Hazudott szerelmek, áthazudott éltünk,
Az igazit, bár vágytuk, soha el nem értük..
Nem volt hozzá merszünk, csak álmodni róla,
De tettek nélkül semmi nem válik valóra.
És most megint vakon, bújva álruhákba,
Sivár jégmezőkön, melegségre vágyva,
Botladozik tétován cifra szócsizmásan léptünk,
Ennyiek vagyunk csak? - Vagy ennyit se érünk?
Hazug kis bókokba fürösztgetjük lelkünk,
Keserű magányunk cifra lommal fedjük.
Ámítjuk magunk, hamis büszkeséggel,
Címkénket viselve, öngyilkosan, kéjjel.
Hiába az ajkak rebbenése, a szemek villanása,
Mi ajtókat nyithatna egy boldogabb világra.
Erősek már nagyon a jégből vert zárak!
Szándék sincs letörni, - hazugok a vágyak!

- Ne szedj hát a réten, több ölnyi virágot,
Ha kóróvá kopasztják, majd a torz arányok.!
Hazudd csak magadnak, ennek így kell lenni!
Hazudj új álmokat, minek fénye, rejti,
Vézna csupasz lelked, ami már nem érez,
Mígnem megérkezel majd a Styx vizéhez!
Ahol kérdő szemeivel néz reád majd Kháron,
Vajh’ éltél-e, - és mi végre, - ezen a világon?

Szólj hozzá!

Jorge Luis Borges: Töredékek egy apokrif evangéliumból

2009.04.22. 11:17 :: Aranyvessző

 


3. Szerencsétlenek e lelki szegények, mert a föld alatt is ugyanazok lesznek, akik most a földön.

4. Szerencsétlenek a sírók, mert nyomorult szokássá vált bennük a sírás.

5. Szerencsétlenek azok, akik tudják, hogy a szenvedés nem mennyei dicsőség.

6. Nem elég utolsónak lenni ahhoz, hogy egyszer első legyünk.

7. Boldog, aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy igaza legyen, mert senkinek sincs igaza, és mindenkinek igaza van

8. Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának.

9. Jó a jámboroknak, mert sose keverednek viszályba.

10. Jó azoknak, akik nem szomjazzák az igazságot, mert tudják, hogy kegyes vagy kegyetlen sorsunk a véletlen műve, amely kifürkészhetetlen.

11. Szerencsések a könyörületesek, mert szerencséjük a könyörületesség gyakorlásából ered, és nem a jutalom reményéből.

12. Szerencsések a tisztaszívűek, mert ők látják az Istent.

13. Jó azoknak, akik igazukért üldöztetést szenvednek, mert emberi sorsuknál fontosabb nekik az igazság.

14. Senki se a föld sója, senki, élete egyetlen pillanatában sem az.

15. Csak gyulladjon fel a lámpafény, ha senki nem látja is. Isten meg fogja látni.

16. Nincs az a parancsolat, amit meg ne lehetne szegni, az se, amit én hirdetek, és az se, amit a próféták hirdettek.

17. Aki az igazáért ölt, vagy azért, amit az igazának érzett, nem vétkes.

18. Az emberek cselekedetei nem érdemelnek se poklot, se eget.

19. Ne gyűlöld ellenségeidet, mert ha így teszel, mindenképpen a rabja lész. A gyűlöleted soha nem lehet jobb a békességednél.

20. Ha jobb kezed megsértene, bocsáss meg neki; te vagy a tested és te vagy a lelked, és oly nehéz, ha nem lehetetlen megvonni köztük a határt?

24. Az igazságot se vidd túlzásba; nincs ember, akinek egy nap leáldoztával ne lett volna többször is oka hazudni.

25. Ne esküdj, mert minden esküvés dagályba fullad.

26. Állj ellen a gonosznak, de félelem és harag nélkül. Aki a jobb arcodat megüti, odanyújthatod neki a másikat, csak félni ne félj tőle.

27. Nem bosszúról és bocsánatról beszélek; az egyetlen bosszú és az egyetlen bocsánat a felejtés.

28. Ellenségeiddel jót tenni igazság műve is lehet, és nem is nehéz; de szeretni őt az angyalok dolga és nem az embereké.

29. Ellenségeiddel jót tenni a legjobb módja annak, hogy hiúságodnak hízelegj.

30. Ne halmozz fel aranyat e földön, mert az arany a tétlenség atyja, az pedig a szomorúságé és unalomé.

31. Gondold azt, hogy a többiek az igazak, és ők is lesznek azok; s akkor, ha nem így lesz, nem te maradsz tévedésben.

32. Isten nagylelkűbb, mint az emberek, és más mértékkel fogja mérni őket.

33. Adj szentséget a kutyáknak, szórd gyöngyeid a disznók közé; fontos, hogy adj.

34. A keresés öröméért keress, ne a megtaláláséért?

39. A kapu választ, nem az ember.

40. Ne gyümölcseiről ítéld meg a fát, se műveiről az embert; ezek rosszabbak is, jobbak is lehetnek nála.

41. Semmi se épül sziklára, minden csak homokra épül, de a mi dolgunk úgy építeni, mintha a homok szikla lenne.


47. Boldog a szegény, akiben nincs keserűség, és a gazdag, akiben nem lakik gőg.

48. Boldogok a bátrak, akik egy lélekkel tudják fogadni a vereséget és a pálmát.

49. Boldogok, akik emlékezetükben tartják Vergilius vagy Krisztus néhány szavát, mert ezek fénybe borítják napjaikat

50. Boldogok a szeretettek és a szeretők, mindpedig azok, akik meg tudnak lenni szerelem nélkül.

51. Boldogok a boldogok.

(Somlyó György)
 

Szólj hozzá!

Szilágyi Domokos: Himnusz a holnaphoz

2009.04.22. 10:48 :: Aranyvessző

 

 

 

 

(részlet)

 

 

"Hajnalodik.
Szeretem meglesni a hajnalt. Amolyan hatodik érzék működik bennem, amíg alszom: mint valami antenna, amely fölfogja az anyag üzenetét. Közelebb kerül hozzám a Föld, és közelebb kerülnek az égitestek. Elhelyezkedem a világban; elhelyezkedem az anyag megjelenési formái között; szolidaritást vállalok velük. Hajnalonként érzem, amint átfordul a Föld, hogy odatartson a Nap elé, hogy fölmutasson - mit tudom én, talán hogy dicsekedjék velem. Szeretem meglesni a hajnalt; szeretek fölébredni ilyenkor, hogy rajtakapjam azt a bizonyos hatodik érzéket; tudni, hogy utazom - utazom a Nap felé, három milliárd útitárssal. Szeretem a hajnalt.
Egy barátom mondta: a földi világ kicsinyített mása lett önmagának. Ez bizonyára azt jelenti, hogy nagy dolgok történnek a Földön. Az ember kicsinek érzi magát a nagyság árnyékában - a nagyságéban, melyet létrehoz. Ha szabad így mondanom: az ember felülről néz le önmagára."

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Szentmihályi Szabó Péter: Rendületlen levél, talánokkal

2009.04.22. 10:36 :: Aranyvessző

   

 


Sokat gondoltam rád. Kissé közhelyes, tudom.
De igaz. Legtöbbször este hívtalak fel,
néha hosszan hagytam kicsöngeni,
máskor meg gyorsan letettem: féltem nagyon,
más veszi fel. És talán jobb is volt ez így,
mert mit is mondhattam volna ennyi idő
után, amit csak azért hagytam elfolyni vakmerően,
hogy ne érhessen vád, rádrontok egyhamar,
aztán majd elhagylak, mint ki jól végezte
dolgát. Én két évig vártam tehát, hogy nyugodt
lehess, és én is nyugodt lehessek, igaz volt az,
amit már akkor tudtam, amikor tudtad, amit
én tudok, szavak nélkül is. Sokat szenvedtem azóta,
(talán elhiszed), mert mindenért fizetni kell,
és sokszor megbántam már a gyávaságom.
A telefon pedig csak csöngött, és néha már
azt gondoltam, külföldön vagy, máskor, hogy
talán meghaltál, vagy talán megházasodtál,
ami szinte ugyanaz, mert mindenben van
valami időtényező, amely szerint lehet két évig
várni, de nem feltétlenül tizenkettőig,
mert fárad az emberi akarat is, és
nemcsak az ész, a szív is öregszik.
Kissé zavart céltudatosságod és
absztinenciád – ahogyan ott ittad az üdítőt –
meg tudsz-e érteni ilyen előjelekkel? De éppen
ez vigasztal: én, aki végig botladoztam
életem, talán tőled kapom meg
a feloldozást. Mert világok omlottak bennem
össze, és persze épültek újak is,
nehéz lesz ott majd elmondani mindent,
veled szemben ülve két szünet között,
mit mondhatna Yorick a Színészkirálynőnek?
De mégis – talán sokat. Talán mindent.
Nem is Yorick, talán csak Hamlet.
(Mennyi talán, szeretnék biztosabbra menni,
és mégis boldoggá tesz ez a reszketés,
ez az igazi kéjenc élvezete: két évnyi csönd,
két évnyi önkéntes rabság után –
ez már alig fokozható. Emlékszel, egyszer
ültünk egymással szemben egy étteremben,
talán (már megint talán?) férfiasabb voltál
a kelleténél, mert férfias vagy, ha lelkesedsz,
és ha felháborodsz, én pedig hiú vagyok,
szeretném, ha néha csak rám figyelnél,
és elhinnéd nekem, félkézzel is lehet
nagy dolgokat teremteni (vagy csakis félkézzel?)
és akkor a másik kezed rám is bízhatnád talán,
mert ring, ring még a tenger rendületlenül.

Szólj hozzá!

Wislawa Szymborska: Nem történik semmi kétszer

2009.04.21. 11:01 :: Aranyvessző

 


Nem történik semmi kétszer,
minden új a nap alatt;
gyakorlatlanul születtünk,
s halálunk is próba csak.

Bár az élet-iskolában
legbutábbak mi vagyunk,
soha meg nem ismételjük
egy telünk, sem egy nyarunk.

Nincsen nap, mely kétszer jönne,
két egyforma éjszakánk,
nincs két csók egy tőről-metszett,
pillantás, mely egybevág.

Tegnap, mikor kiejtette
nevedet egy csacska száj,
úgy éreztem: ablakunkon
behullott egy rózsaszál.

Ma, hogy együtt vagyunk újból,
elfordítom arcomat.
Rózsa? Milyen is a rózsa?
Virág az, vagy kődarab?

Rossz órája életünknek,
mért fakasztasz rettegést?
Létezel - hát el kell múlnod,
s elmúlásod ó, be szép!

Mosolyogva, átölelve
keressük, mi összefűz,
bár különbözünk egymástól,
mint két cseppnyi tiszta víz.

 
(Kerényi Grácia fordítása)

Szólj hozzá!

Baltasar Gracián: Az életbölcsesség kézikönyve

2009.04.21. 10:54 :: Aranyvessző

 

19.

"Ne lépjünk fel úgy, hogy kelleténél többet várjanak tőlünk. Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul, és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést, és többet ér, mint hitték. Ez a szabály a rosszra nem érvényes, mert ennek a túlzás csak javára szolgál, öröm, ha valótlannak bizonyul, és még tűrhetőnek is tűnik fel, amitől mint a gonoszság netovábbjától féltek."

(Gáspár Endre fordítása)

Szólj hozzá!

Maya Angelou

2009.04.21. 10:40 :: Aranyvessző

 

 

"Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belõlük."

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása
Mobil