Béke-sziget

Versek, dalok, bölcsességek, idézetek, gondolatok...* "Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál." (Paulo Coelho)

Friss topikok

Kék kövek katedrálisa

2009.06.03. 13:09 :: Aranyvessző

 

 


Kék kövek katedrálisa  komor sziklatömbjeit mindig is ámulattal szemlélte az ember. A zord kőóriások egyelőre állhatatosan őrzik titkaikat, ám amióta a régészek egyre újabb kőkori leleteket hoznak a felszínre, izgalmas feltevések egész sora lát napvilágot e hatalmas, ősi monolitok rendeltetéséről is.
Az A303-as autóút jószerével keresztülvág a terület bejáratán. Ahogy közeledünk, Stonehenge először jelentéktelen buckasornak tűnik a végtelen, egyhangú síkon. Ám a kőóriások sziluettje még a felületes szemlélő számára is félreismerhetetlenül őskori – mintha valamiképpen elhajlott volna a tér meg az idő szerkezete, s mi hirtelen az emberiség őstörténetébe, a kőkorba kerültünk volna vissza.
Közelről a töredezett és épen maradt kövek kusza együttese kisebbnek tűnik, mint világhíre alapján képzelnénk. Ám akárhogyan nézzük is, bravúros teljesítmény volt idehozni és fölállítani az irdatlan szürke homokkőtömböket – a legnagyobb közülük vagy 50 tonnát nyom.
Stonehenge nem csak ma számít különlegesnek; bizonyosan az volt a maga idejében, 4500 évvel ezelőtt is, minthogy fagerendákból készült építmények mintájára emelték – csak éppen kőből. Szemöldökköveit is az ácsoktól eltanult csapos kötés fogja az állókövekhez, ékesszólóan bizonyítva, hogy Stonehenge igazi újításnak számított a maga idejében. Semmi kétség: a jól átgondolt terv szerint elhelyezett kövek határozott jelentéssel bírnak. De miféle üzenetet hordozhatnak? Az eltelt évszázadokban sok elmélet született, ám a választ máig nem sikerült kideríteni.
Stonehenge a legnevezetesebb őskori emlék Európában, egyszersmind a földkerekség egyik legtöbbet tanulmányozott kőegyüttese. Ennek dacára ma sem tudjuk biztosan, mi célból születhetett. A régészek korábban a köveket fogták vallatóra, hogy megfejtsék a rejtélyt – a monolitok formáját, a rájuk vésett jeleket, sőt még az árnyékuk mozgását is tüzetesen tanulmányozták.
Az újabb kutatások Stonehenge-től távolabbra vezették a tudósokat: egyrészt egy közeli, újkőkori falu maradványaihoz, másrészt Wales délnyugati részébe, egy kopár hegycsúcsra. Bár határozott választ nem találtak, a szakemberek két, egymástól független vizsgálatuk során is új, izgalmas elképzeléseket vetettek fel.
Atonehenge kőköreit hasonlóképpen titokzatos építmények egész sora előzte meg. Az angol henge szó kör alakú földsáncot jelent, amelynek kerülete mentén belső árok fut végig. Hasonló elrendezésű sírdombok meg halmok, körkörös gerendaépítmények, monolitegyüttesek, gyűrű és patkó alakú kőépítmények sok helyütt születtek az újkőkori Britanniában és Európa más részein. Szigorúan véve Stonehenge nem is igazi „henge” – árka ugyanis nem a földsáncon belül, hanem azon kívül fut. Építésének egyes szakaszai sok tekintetben tükrözték a megelőző monumentális kőalkotások jellegzetes hagyományait. Első építőelemeit, az úgynevezett kék köveket nem sokkal i.e. 2500 előtt, Walesből hozták szárazföldi, valamint vízi úton a helyszínre. Az óriási szürke homokkőtömbök már később kerültek oda, kiegészítve az építményt, amelyet egykor széles út kötött össze az Avon folyóval.
Stonehenge tehát határozott fejlődést hozott a kor építészetében; a megelőző idők füves síkon emelt töltéseihez alighanem másfajta hiedelmek fűződtek, mint a folyó vizével is összekötött méltóságteljes kőkolosszusokhoz.

Szólj hozzá!

Konrad Adenauer

2009.06.03. 13:03 :: Aranyvessző

 

"Egyazon égbolt alatt élünk, de mégsem ugyanakkora a látohatárunk."

Szólj hozzá!

Mihai Eminescu: A tegnapokkal fogy az élet

2009.06.02. 11:36 :: Aranyvessző

 


A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.

Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.

Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg -
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.

Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.

Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.

A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.

(Dsida Jenő fordítása)

Szólj hozzá!

Lao-Ce: Tao te King

2009.06.02. 11:28 :: Aranyvessző

 

 

Az Út és Erény könyve


28

Aki tudja férfi-hatalmát,
mégis őrzi nő-lágyságát:
hegyi-ér a világon,
az erény-t el nem vesztette,
csecsemő marad örökre.

Aki tudja fehérségét,
mégis őrzi feketeségét:
példa a világon.
Aki példa a világon,
az erény-nyel összeillő,
állandóhoz visszatérő.

Aki tudja dicsőségét,
mégis őrzi rejtettségét:
völgy a világon.
Aki völgy a világon,
erény-ben lesz tökéletes,
egyszerű és természetes.
A természetes elhal: eszköz lesz, erő,
a bölcs él vele,
így lesz vezető;
ezért:
a rendhez nem kell a had ereje.

29

Aki erőszakkal birodalmat foglal,
kudarcot vall: ez a tapasztalat.
Az ég-alatti, mint csodálatos urna:
sérteni nem szabad,
aki érinti, sem érinti,
aki megfogja, elveszíti.
Ezért mindennek rendje-sorja:
halad egyik, követi másik,
virul egyik, hervad másik,
erősül egyik, gyengül másik,
keletkezik egyik, elenyész másik.
Ezért a bölcs
kerüli a túláradót,
kerüli a hívalkodót,
kerüli a kápráztatót.


(Weöres Sándor fordítása)

Szólj hozzá!

Johann Wolfgang Goethe

2009.06.02. 11:25 :: Aranyvessző

 

"A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze,
s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje." 

 
 

Szólj hozzá!

Shakespeare: A vihar (részlet)

2009.06.01. 10:58 :: Aranyvessző

 

Megmondom a titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép lelkében az ének,
Az hallja a másik énekét is szépnek.

 

(Babits Mihály fordítása)

 

Szólj hozzá!

Kosztolányi Dezső: Pünkösd

2009.06.01. 10:49 :: Aranyvessző

 

 
 

Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.

 

Az ég fakó, az éjjel is rövid,
alig bujik el a nap egy bokorba,
aztán ragyogva, új erőbe forrva
kiszáll s az égre lánguszályt röpít.

A róna várja a hűsfényü holdat,
leng a kalász, vérszínü rózsa lángol,
leszáll a boldogság a másvilágból.

A néma csillagok reánk hajolnak,
és álmodó, fáradt fejünk körül
szines, aranyló lepkeraj röpül.

Szólj hozzá!

Victor Hugo

2009.06.01. 10:42 :: Aranyvessző

 

"Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal. "


 

Szólj hozzá!

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

2009.05.31. 10:35 :: Aranyvessző

 


Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

 

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

 

https://www.youtube.com/watch?v=D3-TgDjcBL0&feature=related

Szólj hozzá!

Vicky Ceelen

2009.05.31. 10:32 :: Aranyvessző

 

 

" Ha valahányszor, amikor mosolyt csaltál az arcomra,
a kezembe kaphattam volna egy csillagot,
már az egész esti égbolt a tenyeremben lenne. "

 

Szólj hozzá!

Edith Wharton

2009.05.31. 10:28 :: Aranyvessző

 

"Ha nem akarnánk mindenáron boldogok lenni, egészen jól éreznénk magunkat."

 

Szólj hozzá!

Fiala Sándor: Remény...

2009.05.30. 10:51 :: Aranyvessző

 


Mozdulatlan szoborként mered rám a világ,
úgy érzem, én magam is kissé szobor lettem.
Elvánszorognak a hangtalan, néma percek,
ürességet, kietlenséget hagynak maguk után,
elmúlás szelét hozzák az ember lelkébe.

Rohan az idő, s vele rohan a világ,
ki tudja, ugyan merre vagy miért oly sebesen?
Miért rohannak el a percek, pillanatok
oly hamar, örökre, hogy már többé soha
vissza ne térjenek, a múltban maradjanak.

Különös színben tündöklő tegnap, a múlt,
már csupán emlék, amire csak emlékszünk,
ha emlékezni akarunk. A sok hibára
vagy a kevéske helyes lépésre, döntésre,
amivel megalapoztuk a mai nap virradatát.

És mit hoz a holnap - senki sem tudja,
de mindenki tudni szeretné, ha tehetné.
Boldogságra kiéhezett emberek, édes vágyaik,
lelkiismeret-furdalás nélkül feledik a tegnapot,
s várják a csodát, a majd eljövő megváltást.

Mert mindenki saját megváltását várja,
saját sorsa révbe érését reméli. Őszintén,
tiszta szívvel, oly jó érzés a remény,
oly biztató a holnap titokzatos, még nem látott
arca, majdan eljövő ismeretlen pillanatai.

Szólj hozzá!

Tornay András

2009.05.30. 10:44 :: Aranyvessző

 

"Van, amikor a leghatalmasabb sziklák is némák maradnak,
az óceánok is elcsendesednek, s van,
hogy az apró kavicsok sikoltnak és üvöltenek.
A hangerejük nem azonos a tényleges erejükkel.
Titkot rejtenek. Kérdéseket, válaszokat, örömöket és fájdalmakat,
csodákat, imákat, veszteségeket és győzelmeket.
Reményt és túlélést. Az Életet.
Annak teljességében és gyönyörűségében.
A feltámasztott, megújított, sziklasírból előhívott életet,
amelyről másoknak kell majd leoldani a gyolcsokat."

 

Szólj hozzá!

Charles Dickens

2009.05.30. 10:41 :: Aranyvessző

 

"Ha barát kell, a legjobb leszek. Ha magányra vágysz, én a csönd leszek.
És ember leszek, mert emberre vágysz: ki szeret, ki elfogad, s kit igaznak látsz".

 

Szólj hozzá!

Garai Gábor: Bizalom

2009.05.29. 10:58 :: Aranyvessző

 


S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

Szólj hozzá!

Várnai Zseni: Mintha örökig élnél...

2009.05.29. 10:55 :: Aranyvessző

 


Úgy tégy, mintha örökig élnél,
úgy folytasd minden dolgodat,
mintha már semmitől se félnél,
az elmúlás se riogat...
Mert nem lehet fölérni ésszel,
hogy jön a Perc!
s mindent bevégzel...
megszünsz létezni,
nem leszel!
Mintha sose lettél volna...
s ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,
nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.

Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz!
Megérik majd munkád gyümölcse,
kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
jogod van fényre
és örömre...

minden megérik, teljesül
a földön és a föld körül...
Ember és világegyetem
egy véghetetlen értelem...

Mondom magamnak vigaszul,
mert égek olthatatlanul...
s ha kérded tőlem:
mi a végcél?!
Folytasd, mintha örökig élnél!

Szólj hozzá!

Antoine de Saint-Exupéry

2009.05.29. 10:52 :: Aranyvessző

 

 

"Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."

 

Szólj hozzá!

Alan Herbert

2009.05.28. 10:26 :: Aranyvessző

 

 

"Ha mindenki csak akkor beszélne, amikor tudja, miről beszél, kísérteties csönd ereszkedne a bolygónkra."

 

Szólj hozzá!

Áprily Lajos: A tanya

2009.05.28. 10:23 :: Aranyvessző

 


Beteg fiacskámnak mesélem


Búcsúzva már a dombra száll a nap,
a házak esti fényben állanak.

Kapu kitárul, hangos pásztorok
piros arcáról izzadság csorog.

Itatnak. Fejnek... Majd kiköt, pihen
ember meg állat álom öbliben.

A színfedélen varju szundikál,
a hold reá arany ködöt szitál...

És hirtelen - csalódás? látomány?
halk reszketés fut át a kis tanyán.

És csöndesen megindul felfele,
a jegenyefa lesz a tengelye,

s remegni kezd, zengő csudát zenél
hétezerhétszázhetvenhét levél.

És ami nappal józan és sivár,
mesefészek lesz, bűvös ősi vár.

S forogni kezd, mint egy búgócsiga,
ott alszik benne Csipkerózsika.

A vén magtár ma tündér-táncterem,
a kert arany gyümölcsöket terem.

A pocsolyákon gyémánt fény remeg,
kuruttyolnak a békahercegek.

Palánk tövéből égre nő a bab
és Póli néni seprűnyélre kap.

Táltos-tüzet zihál a vén gebe,
begyógyul minden ostorvert sebe,

s száguld a pásztor, a kis Lucián,
Maros vizén - az Óperencián...

Az ősi várban kedves mesenép
így éli mókás tündér-életét.

Táncolva lejt, nevet, vigan lakik
holdfényes éjszakákon hajnalig.

De hogyha földereng a szürke fény
és elbődül az első kis tehén,

a forgó kastély is döbbenve áll
s tündéri népe messze visszaszáll.

És szürke ember, állat szerteszét
megkezdi újra szürke életét

Szólj hozzá!

Juhász Gyula

2009.05.28. 10:21 :: Aranyvessző

 

 

"Én az emberi jóságot fontosabbnak tartom az emberi nagyságnál. Mert sok jó emberre inkább van szükség, mint sok nagy emberre."
 

 

Szólj hozzá!

Sík Sándor: A hegy derekán

2009.05.27. 19:30 :: Aranyvessző


 

 

Megállj,
A hegyoldalban hűsen fújdogál,
Köpenyt kavar és fülbe gőgicsél
A puha szél:

Alább
Simábban, melegebben lép a láb.
Fenyőgaly-tűz marasztja meg alant
A nyugtalant.

Fölül
Az ormokon a csend felhője ül,
Alatta elsuny a szennyes, bizarr
Világi zaj.

Vigyázz:
Veszedelmes szó, amit fuvoláz.
Nemcsak melenget, kormot is sűrűz
A lenti tűz.

Zsibong
És izzad lenn az ösztön és a gond.
Csúf már ez annak, kit úrúl a csend
Krizmája kent.

Különb
A békességes alkony idefönt.
De magányos és dideregtető
A hegytető.

Setét
Sziklák rettentik ott a remetét,
És csorgót nem lel köztük innia
Ember fia.

Ne bánd
Ma este még a végső tudományt:
Az őszi lankán éregetni még
Legyen elég.

Maradj,
Míg Istent tükröz még a szív, az agy
S csendes tüzével embert melegít,
Maradj meg itt.

Suhanj
Végig a völgyön, mint az estarany.
Olyan légy, mint a jóságos, a bölcs
Érett gyümölcs.

Szólj hozzá!

Tornay András

2009.05.27. 19:22 :: Aranyvessző

 

 

"Van, amikor a leghatalmasabb sziklák is némák maradnak,
az óceánok is elcsendesednek, s van,
hogy az apró kavicsok sikoltnak és üvöltenek.
A hangerejük nem azonos a tényleges erejükkel.
Titkot rejtenek. Kérdéseket, válaszokat, örömöket és fájdalmakat,
csodákat, imákat, veszteségeket és győzelmeket.
Reményt és túlélést. Az Életet.
Annak teljességében és gyönyörűségében.
A feltámasztott, megújított, sziklasírból előhívott életet,
amelyről másoknak kell majd leoldani a gyolcsokat."

 

Szólj hozzá!

Illés Endre

2009.05.27. 10:40 :: Aranyvessző

 

 

"Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik."
 
 

Szólj hozzá!

Szamosvári Ágnes: Harmadnapon

2009.05.26. 10:56 :: Aranyvessző

 

 
Szólok a semmit szólítom becézlek immár egyedül
az ürességet markolom szívben szorongó félelem
a csönd kitölti napjaim egyhangú éjszakák szaka
vigyázlak csöndjeimmel is takarlak óvlak éjszaka
hívlak titokban suttogón marasztlak maszk arcommal is
remegve rezdül arcodon a semmit váró szenvedés
tekinteted most hűvösebb és elbocsájtó védtelen
és cinkos puha mosolyod a kis sarokba bújik el
és áhítom a titkaid s szeretném bőröd illatát
és felmosolyog rád szívem és bújok hozzád görcsösen
marasztlak menjél szédülök magamban hozzád indulok
mindig tehozzád indulok keresem ami elveszett
ha megtalálod visszaadd szívem szorong és sírok is
siratva őrzöm kincseink megsejtett lényünk lényegét
kezed becéző zizzenés kezem finom tapintatú
hajadban őszi alkonyat szememben óvó rettegés
és minden hull a semmibe üres az ég s tekintetem
kicsim takard el arcodat csak fény csurog a könnyeken
gyöngyként peregnek könnyeim folynak belőlem szelíden
homokként pereg már alá homokká válik arcom is
és ráncos lesz már minden itt hiányod átjár testemen
ki - be csatangol keresi már elveszített mindenem
veled s velem marad a csönd és minden minden szűntelen
mosollyal nézi arcodat árok üres tekintetem

Szólj hozzá!

Gergely Ágnes: A boldog festő

2009.05.26. 10:48 :: Aranyvessző

 

 

Nem látta rózsásnak az életet
hát festett szürke gyöngyház-képeket:
aszott göröngyöt, vértelen ködöt,
lapos homályt a dúlt sövény fölött
s vásznán a füstszegélyű alkonyat
fakó halottaságyon dőlt hanyatt.

Egy-két kórót erőlködött a táj
és sosem volt együtt a birkanyáj;
visszhang-riasztó bégetés, talán
egy kos meredt a kép baloldalán
vagy elszórt bot mutatta s árva kés
hogy volt itt hajdan élet és ütés.

És szürke volt a vigalom s a gyász,
a tűz, a víz, a hidd el, a vigyázz,
a nyúlós csönd, a csöndes dinamit,
a vágy, a vétség, a gyanú, a hit -
és addig mélyült szürke ecsete
ameddig képtelen a fekete.

Egyszer csak eltűnt és elhallgatott.
Hosszú idő múlt el, míg jelt adott:
hatalmas vászon, barna őszi domb,
hervatag lomb, a vízen komp, kolomp,
lombon madár, a kompon emberek
s a kolompszóra csorda lépeget -

Beszédes élmény! szép! titoktalan!
illata, színe, hangja, íze van!
- Miért e lárma? mit jelent? s kinek?
mit foltoznak az ordító szinek?
S ha tán vásznadról símaság csahol,
hol van a gyöngyház csend tilalma, hol?

- A gyöngyház csend? - A lassú válaszon
nem érzik át se gúny, se fájdalom.
- A mélység csendje - nincs. A semmi sincs.
A rádakasztott fény felé tekints.
Élünk, s a felszin síma és adott.
- Boldog vagy? - kérdem. Bólint. - Láthatod.

Szólj hozzá! · 1 trackback

süti beállítások módosítása
Mobil