Béke-sziget

Versek, dalok, bölcsességek, idézetek, gondolatok...* "Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál." (Paulo Coelho)

Friss topikok

Faller János: Hajnalban, hatkor

2009.07.24. 13:19 :: Aranyvessző

 


Hajnalban, hatkor, így szólt a rigó:

„Emlékezz! Ami szép volt, ami jó,
a maradandó és a nem-múló,
romolhatatlan s olyan egyszerű,
mint fán a gyümölcs, réteken a fű:
mind mihozzánk köt.
Fák és madarak
jelképezik még ifjúságodat,
és ami voltál, azt a gyermeket
megőrizték a völgyek és hegyek.

Emlékezz! Jött s múlt mennyi szerelem,
s te nem törődtél mivelünk, velem,
pedig hirdettem – és hány hajnalon! –
hogy mulandó a hír s a hatalom,
s bár felvázoltad, ki sem érti meg
a képletet, mely rejti életed.
 
Kergettél, bolond, délibábokat,
pazaroltad az arany napokat.
Kezed közül kihullott, ami szép,
de nem találtad a varázsigét.
 
Kincset kerestél, ami sose volt
s bár a szerencse is hozzád hajolt,
most, hogy közeleg már a számvetés,
most döbbensz rá: a sok milyen kevés…
 
Mit őriztél meg? Csak emlék marad:
kamaszkorodból a Réka-patak;
mohák és zuzmók tündér-csillaga,
lekaszált rétek széna-illata;
 
páfrányok kardja, tűzliliomok
lángnyelve, mely a kertekben lobog;
az akácvirág és az orgona
megsebzett szívre hulló balzsama;
 
fátylas hegyek a szivárvány mögött;
lepkék szárnyára rajzolt örömök;
tavasszal feslő barkák bársonya;
a csipkerózsa és az áfonya;

fecskék csivittje, a pacsirtaszó;
ezüstfenyőkön vatta-puha hó;
kerítésen vadrózsák sortüze;
a leánderek lila őrtüze;
 
egy régi dal, mit a hullám dalol,
távol partokon, messze, valahol;
szikkadt alfa-fű, kopár hammada;
szél-kuszált dűnék, ködös Kerrata;
 
Ziamában a Holtak szigete
s egy virág, melynek nincs tán neve se;
régen elhervadt leány-mosolyok;
augusztus éji hullócsillagok;
 
vérszint villantó, kivont kardvirág,
szél-zokogású, ó litániák;
csillagképek az őszi egeken,
sohasem-volt s nem-múló szerelem;
 
fábavésett, régen heges szívek –
 
gyűjtsd össze már az emlékeidet!
 
Még várunk rád. De nincs már sok időd.
Légy hát olyan, mint voltál azelőtt:
játékos-kedvű, dacból daloló,
szívvel lázadó, szóval lobogó”

Hajnalban, hatkor, így szólt a rigó.

Szólj hozzá!

Djura Jaksic: Hangtalan éjben

2009.07.24. 13:09 :: Aranyvessző

 


Hangtalan éjben, fák sürüjében,
csillag hunyorog a magas égen,
dobban a szívem, zajdul a vérem -
ó, csak lassan a fák sürüjében!

Közeli csermely messze iramlik,
virág a virág szívére hajlik,
tűz-szerelem vár fekete éjben -
ó, csak lassan a fák sürüjében!

Lángban a lelkem, le kell itt rogynom,
naptámadatra fogyton elfogynom,
mint forró napok hónak, enyésznem -
ó, lassan, lassan fák sürüjében!

(Lator László fordítása)
 

Szólj hozzá!

Jószay Magdolna: Hőség után

2009.07.23. 10:43 :: Aranyvessző

 


Esőfelhő kúszik feketén,
keresztülhúzza az égen a telihold
ezüst számításait.

~¤~

Szellő lengedez,
falevelek kezdenek könnyű táncba,
lélegzik a természet.

~¤~

Eső harmatoz halovány-halkan,
csillogó cseppek csendben szitálnak,
megkönnyebbül a föld.

Szólj hozzá!

Radnóti Miklós: Hőség

2009.07.23. 10:39 :: Aranyvessző

 


Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül
üresen világít a környék és szuszog,
de dong és csomókban hull már a napfény
s aranymedveként nyalja a tüzes pocsolyákat.

Kövér fényesség hintál az ázott deszkáknak
jószagán és fortyog a világ a hirtelen
melegben; tükröző fák közt száll könnyű szellő
s a záporeső már a teli gyökérben él.

És bomlik a hőség s imbolyog! hajlott
füvek közt dudoló fény kisérgeti utját;
talpát feni és csúszkálva elindul,
pára maradt itt csak és szövött nyugalom.

Héthatáron csillámlik háta fénye már,
elfagyott kőszál aranylik tőle ott s a kemény
éjszaki sark, - ha eléri, megszőkül tőle
a kemény szivárvány alatt, amott a messzeségben.

Szólj hozzá!

Kosztolányi Dezső: Érzés

2009.07.23. 10:37 :: Aranyvessző

 


Ha van, akit jobban szeretsz magadnál,
úgy, hogy te néki mindent odaadnál,
a boldogságot is, nem kérve hálát,
mért nem óhajtod, hogy ne is legyen,
mért nem mered kivánni a halálát?
S eltünsz előle, hagyod, hogy elutazzék,
beletörodsz abba, hogy ne is lásd, mint
nem óhajtod néki amit magadnak, a
legnagyobb jót, a békét s a megsemmisülést -
nem tudsz felőle, csak szereted.

Szólj hozzá!

Pilinszky János: Az ember itt

2009.07.22. 10:09 :: Aranyvessző


 


Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelűl
ezért-azért; egyszóval mindenért.

Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzámtartozik.
A másik elhelyezhetetlen.
 

Szólj hozzá!

Szlovik Piroska: Álmom

2009.07.22. 10:04 :: Aranyvessző

 

Éjszaka van, én már alszom.
Kíváncsi vagy, mit álmodom?
Előttem egy nagy rét fekszik
Szebbekből is a legszebbik.

Madárdal szól, s hangot hallok
Erdőböl jön. Ki lehet ott?

Lágy szellő a hajamba kap,
S mint kezed, úgy simogat.
Mellém lépsz és megérintesz.
Ó, micsoda álom is ez...

Ha nem is Ő jön felém,
Az álmom úgyis az enyém!

Szólj hozzá!

Heinrich Heine: Vallomás

2009.07.22. 09:57 :: Aranyvessző

        


Szürkülve szállott le az este,
vadabbul harsant az ár,
és én ott ültem, és a habok
fehér táncát néztem a parton.

És belsőm felduzzadt, mint a tenger,
és sóvárogva, mély honvágy fogott el,
te nyájas kép, utánad,
ki mindenütt körüllebegsz,
s engem hívsz mindenütt,
a szélzizegésben, a tengerzúgásban
és ennen keblemnek sóhajában.
Könnyü náddal írtam a homokba:
"Ágnes szeretlek!"
De a gonosz hullámok átzúdultak
az édes vallomás fölött,
s letörölték egészen.

Törékeny nád, szétporló homok,
illanó hullám, már nem bízom bennetek!
Az éj komorabb lesz, vadabb a szívem,
és a norvég erdőből erőteli kézzel
kirántom a legmagasabb fenyőfát
és belemártom
az Etna izzó torkába, és evvel a
tűzitatta, óriási tollal
írom rá a sötét mennyboltozatra:
"Ágnes szeretlek!"

Minden éjszaka ott lobog ezután
fönn, örökké ez a lángoló írás,
és az eljövendő unokák sora
ujjongva olvassa majd az égi szókat:
"Ágnes szeretlek!"

Szólj hozzá!

Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?

2009.07.21. 11:12 :: Aranyvessző

 


Mondd, szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat : a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek?

segíts nekik, mondd ki helyettük
azt, ami ott ködlik testük
vaksi lelkében vidd közelebb
az állatokhoz az embereket,
hogy megértsenek végre minket.
S mi is őket, kisebb testvéreinket.

 

Szólj hozzá!

Eino Leino: Szeretlek

2009.07.21. 11:03 :: Aranyvessző

      

  


Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett világok ritka kincse,
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,
s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.

Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e
kincsnek, amivel fennen kérkedel...
Valaki rám fellegtrónusról int le,
kit én emeltem csak az égbe fel -

S hiába tettem, hisz nincs egy rövid
pillanat, mely közönyödben megingat.
Rejtélyes ujjak szorgosan szövik

életünk sötét s arany szálait.
Mosolygunk, míg az álom karja ringat
s felrettenünk, siratva álmainkat.

Szólj hozzá!

Jobbágy Károly: Tanítás

2009.07.21. 10:59 :: Aranyvessző

 


Aki szeret,
Annak varrd fel a szakadt gombját,
Mert könnyen meglehet,hogy
Felvarrja más.

Aki szeret,
Annak hallgasd meg gondját-baját,
Mert könnyen meglehet,hogy
Meghallgatja más.

Aki szeret,
Azzal ne légy morc, goromba,
Mert könnyen lehet,hogy
Rámosolyog más.

Aki szeret-szeresd!
S öleld meg naponta,
Mert könnyen lehet,hogy
Megöleli más.

És akkor,hidd el,
Nem ő a hibás! 

Szólj hozzá!

Rácsai Róbert: Ahol szépség van és nyugalom

2009.07.20. 10:04 :: Aranyvessző

 


Ahol a zöld leveleken
játszik a napfény békén,
és ezüst köntöst öltenek
az ágak a nap végén;
ahol nem sír, csak szól a szél
halkan az ágak között,
ott megnyugtat a végtelen:
az ég a lombok fölött.

Ahol oly csendesen szalad
a hegyekből a patak,
s vizéből szomjukat oltják
a megszelidült vadak;
kavicsot sodor az áram,
de hogy pontosan hova,
nem tudod, de ott vagy te is:
a sors örök vándora.

Ahol mindig magadban vagy
de sohasem egyedül,
mert hozzádbújik mindenki
és senki sem menekül;
hisz’ innen nincsen hová,
ez a végső menedék.
Itt szülőd a Nap meg a Hold,
és fivéred a vidék.
 

Szólj hozzá!

Jószay Magdolna: Minden napnak a maga öröme

2009.07.20. 10:01 :: Aranyvessző

 

 

Elalvás előtt mindig végiggondolom,
mit termett ez a nap, melytől most búcsúzom.
Néha túlcsordulnak a zajos történések,
s gondolatban még félig sem érek,
- annyi új benyomás, kaland és élmény,
némi siker, szép szavak vagy remény,
tiszta öröm és fénylő szeretetláng,
vigasz, szépség vagy épp egészen más:
szürkeség, gond, baj vagy betegség,
csalódás, nyűg vagy szeretetlenség,
meg nem értettség vagy szavaknak éle,
rosszindulat, szorongás réme...
és sorolhatnám a jókat s a rosszakat,
melyek nyomai betöltik napunkat -
ha a túlpörgött napot épp végiggondolom,
fel sem dolgozom, hisz elnyom az álom.

Van persze, hogy sokkal szürkébb a nap,
új élmény hozzánk nem sok juthat,
van, hogy taposómalom az egész,
s az ember úgy érzi, már teljesen kész...
ha eseménytelenül gyászos s örömtelen,
kedvetlen, még akkor is mindenféleképpen
minden napnak megvannak a pillanatai,
melyeket azért, igen, meg lehet találni,
még akkor is, ha a rossz történések
adnak neki kesernyés hátteret, jelleget,
s húztak benne mélyebb rovásokat.
Az ember azért sokszor rácsodálkozhat,
ha aznap mégiscsak volt valami igaz,
valami tiszta, valami fényes, valami jó...
valami,
amiért mégis, mégis érdemes volt
aznap felébredni.

Szólj hozzá!

Balázs Sándor: Hidd el fiam

2009.07.20. 09:53 :: Aranyvessző

 

 
Hidd el fiam! - nincs abban semmi furcsa,
mikor a szemből lassan könny pereg,
az élet, mint éretlen fruska téged,
magát sem mindig érti, tűri meg.

Ember után nem minden, csak az marad,
amit a köznek asztalán hagyott.
Amint élt, minősíti minden tette;
bírál, elismer kicsit és nagyot.

Minden utunk, legyen sáros vagy görbe,
kézen fog és elvezet a sírhoz;
a fejünkre is azért kapunk, mert az
iránnyal van baj. A vége: biztos.

Nézd csak fiam! - az életnek sok rossz perce
megszépül, szépből szürke árnyalat
lesz, de miket elmulasztottunk azokból
sosem bocsátunk meg /magunknak/ néhányakat.

Szólj hozzá!

Terjéki Tamás: Tiéd lehet

2009.07.19. 11:20 :: Aranyvessző

 

 

kinek pillái alatt csillan a napsugár
kinek meztelen kezére éneklő madár száll

kinek selymes bőrét lágy szellő simogatja
kinek barna haját nyári zápor eláztatja

annak adnám egyetlen kincsemet

kinek mosolyában a hold fénye látszik
kinek vidám tekintetétől a levegő szikrázik

kinek piruló arcával a tűz lángja versenyez
kinek mézédes hangjától a fa lombja lengedez

annak adnám érzékeny lelkemet

kinek ajkai íze minden gyümölcsnél édesebb
kinek kellemes illata a rózsánál színesebb

kinek a tavasz zenéje jót ígér
kinek szerelme mindennél többet ér

neked adom szerelmes szívemet
ha elfogadod és kell neked

Szólj hozzá!

Baranyi Ferenc: Elmondhatatlan vallomás

2009.07.19. 11:15 :: Aranyvessző


 

 


Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .
A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod - óva koldul-
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.

Szólj hozzá!

Babity Mária: Búcsúzás

2009.07.19. 11:08 :: Aranyvessző


 

 

Halk zsongás búg, ébred a tábor
Nektár csöppen az éji virágból,
Pirkad az égbolt, zendül a rét,
Messzire tűnik az éji sötét.

Fátyol lebben, felfut a Naphoz,
Felhő képében új zivatart hoz,
Száll, tova, lassan, mosolyra vár -
Halkan felnyög az tűzszavú Nyár.

Dallam csendül, halk-szomorúan,
Búcsúszóval a hajnali tájban,
Elhal a térben - elhal a Nyár,
Gyorsvonaton jön az ősz szele már.

Szólj hozzá!

Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek

2009.07.18. 11:04 :: Aranyvessző

 


Hegyek, fák, füvek, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim is emlékeznek ernyedőn, erdők, titok-ösvények, farkas szagúak,
lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolygós fák alá,
nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,
nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,
szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,
vagy mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -:
a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, erdők, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
szelíden - ti vagytok a jóság -; meghitten - ti vagytok a csönd -;
jobbik felem tibennetek önnönmagának köszön;
ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség,
ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért;
küldtök fényes magasságokba, agyunk-szemünk szoktatni a végtelenhez,
az elmúlás mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,
ózon-leheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,
ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, az újjászülető reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,
tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, ágak, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
karcsú sziklák, szépfejűek, felhőlépők, bátorítók,
szélben dzsiggelő bokor-gyermekek, gondolkodó, komoly fenyők,
táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók,
szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők,
sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot -
simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok,
ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s - tanácstalannak - tanácsot ad,
ölelő szerető, ki bánatot öl; nyugalmas öl, ki fiául fogad,
s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét,
üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem hevét,
ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett -
köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.

Szólj hozzá!

Horváth Attila: Ez a csönd éve volt

2009.07.18. 10:59 :: Aranyvessző

 


Hűvös volt ez a nap és az újságok szerint
Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint
Húzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradt
Oszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkben

Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed
S az a páncél ami óv, földre hullik lehet
Ne beszélj dal sem kell, már a zenék sem azok
Amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak

Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

 
https://www.youtube.com/watch?v=0aUo2kiwiLw&feature=related

Szólj hozzá!

Bornai Tibor : Ha így is szeretnél

2009.07.18. 10:46 :: Aranyvessző

 

 

 


Nem vagyok jövőbe látó távoli égi jel
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan, amilyet mindig is kerestél
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél!

Nehéz bármit mondanom, így az ezredvég felé,
de sose bújnék megtévesztő, üres szavak mögé.
Félrevezetni nem lenne nehéz téged, de nem ez a cél,
az volna szép, ha még is,
ha így is szeretnél!

Amit a képzeleted rólam mesél neked,
számon kérni rajtam nem lehet.
Nélküled én úgy sem élhetek,
és még az is lehet, hogy tévedek.

Meggyőzni nem tudom a még mindig kétkedőt,
hiszen nem vagyok próféta, aki ismeri a jövőt..
Nagyon szomorú lennék, hogyha félreértenél,
az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél.

Amit a képzeleted rólam mesél neked,
számon kérni rajtam nem lehet.
Nélküled én úgy sem élhetek,
hát engedd meg nekem, hogy ilyen legyek!

Nem vagyok tökéletes, aki mindent jól csinál,
és nem vagyok angyal, aki érted földre száll.
A magam útját járom bárki, bármit beszél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél

Szólj hozzá!

Szabolcsi Zsóka: Mit is adhatnék?

2009.07.17. 10:56 :: Aranyvessző

 

 

Nem verset adok, csak szavakat,
nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.
Nem dalt hoztam, csak hangokat,
nem zengő melódiát,
csak néhány eldúdolt foszlányt sodor feléd
a hulló leveleket gördítő szél.
Nem szerelmet adok, csak lángokat,
vágyakat és álmokat,
melyek simogató szavaimmal,
lelket érintő eldúdolt dallamaimmal
feléd szállnak,
rádtalálnak,
s óvó tenyeredbe bújnak.
Adnék verset, ha kérnél.
Adnék zenét, ha hallgatnád.
Adnék szerelmet, ha szeretnél.

Szólj hozzá!

Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez

2009.07.17. 10:53 :: Aranyvessző

 


lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!


(Somlyó György fordítása)

Szólj hozzá!

Áprily Lajos

2009.07.17. 10:47 :: Aranyvessző

 

 

"Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül."

 

Szólj hozzá!

Lénárd József: Öröme légy önmagadnak

2009.07.16. 13:09 :: Aranyvessző

 


Amilyen vagy a világon, egyetlen.
Életed tiéd, titokzatos érték.
A létezés örömét énekelték,
mikor születtél, könny volt a szemekben.

Öröme légy önmagadnak, úgy, szépen,
ahogy a szívben az összhang: Mindenség.
Legyél, ki az örömöt akarod még,
és akard, hogy magadban elmélyedjen!

Ki örüljön neked, ha nem ismered
saját örömöd, mely benned született?
Éld tudatosan lelked létezését!

Saját magadra vigyázz, nincs több sehol.
S ha az öröm hangja vágyva hozzád szól,
ne csukd be sohase lelked vágyszemét.

Szólj hozzá!

Fecske Csaba: Ezüstkor

2009.07.16. 13:05 :: Aranyvessző

 

huszonöt év – mennyit is ér ez
mire volt elég kedvesem ne kérdezd
amit tegnap megtettél ma nem teszed meg
a tények folyton összevéreznek

a szavaktól félek hallgatásommal behavazlak
mint a bőröm hozzám tartozol haláltársamul választlak
itt fáj ott fáj a csontokon kiütközik a mész
ha engem akarsz látni magadba nézz

ráncok pókhálójában ráng az arc
talán elviselsz inkább mint akarsz
már én se a tested csak a vágyat kívánom
az önzés mocskos ujjnyoma a vágyon

eltűnődöm voltál-e voltam-e valaha boldog
ne mondj le semmiről bár későre jár májfoltok
tenyésznek a bőrön mint falon a penész
évek füstölgő meddőhányóit fürkészi az ész

az emlékezet dohos levegojű lomtár
durva a valóság örülni se tudok már
mintha hó hull vállamra sok fehér hajszál
az ég üres halszeme mered rám

van és lesz ami volt
és én ezt semmiért nem adnám

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása