Béke-sziget

 Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem…

  Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látomés nincs mellette az enyém,ahogyan megszoktam a fotográfiákonés előszobák tükörén;mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtamlátom az idő nyomaits önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;a szívem…

 Én nem tudok A csendről, melybe száz forró titok És jövendő viharok lelke ébred; Hol nászát üli száz rejtett ígéret. A csendről, melyre mennydörgés felel, Idegzett húr most, oh most pattan el, Vagy fölzengi a nagy harmóniát, Az életet, az üdvöt, a halált, Mindegy!…

  csak lángolva, csak égve csak apró darabokra tépve csak pokolra hullva csak fáklyává gyúlva csak megrágva-kiköpve csak ágylábhoz kikötve csak boldogan lebegve csak világot feledve csak sírva is nevetve csak sírba is temetve csak csókokat rabolva csak veszetten vadulva…

 Árnyék és fény egybe kel. S egy lesz egy kép színeivel. Úgy lennék az árnyék, ellenem légy a fény. Néha összeölelkeznénk, s mégszebb lesz a kép.Én rég nem félek a sorstól. Nekem a szívem jósol. És annyi év után most rádtalált.Épp így hiszek árnyékban s a…

 A csönd lüktet a félhomályban, hulló lombokat ringatón, szépségektől terhesen, mint ahogyan ver a szívem. Hajnalodik -- a nappal ásít álom-ittasan, fél-éberen, akárcsak én; -- táguló tüdejébe szívja a kocsonyásan-remegő ködöket, s mint az ember szeme, -- ha…

 A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai. Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll? A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik. Így van ez az emberrel…

  Sétáltam, mint felhő, melyet szél hajt, céltalan, könnyedén, s egyszer csak egy sor, egy sereg aranyliliom tűnt elém, a tó partján, a fák alatt ringtak, táncoltak álmatag.Ahogy csillaggal a tejút ragyog s hunyorog mindenütt, a szikrázó kis öblöt úgy körüllobogta…

 "... tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott…

 Milyen csonka ma a Hold,Az éj milyen sivatag, néma,Milyen szomoru vagyok én ma,Milyen csonka ma a Hold.Minden Egész eltörött,Minden láng csak részekben lobban,Minden szerelem darabokban,Minden Egész eltörött.Fut velem egy rossz szekér,Utána mintha jajszó szállna,Félig mély…

 A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiálltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háboruba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, - s szivemben nappal ujra megtalálom, - hát hallgatok, mig zsong körém felállván sok hűvös…

 Elpendülsz majd mint egy túlhangolt gitár még rezonál dallamod fémtárgyak fölcsiszolt felületén s a kifeszült húrokon fénymázként ragyog a csend az is majd te leszel a hallgatás időtlen időkön át.

 "Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem…

  Ha meghalok, ragyogjonA nap sirom felett,És panaszos szívembőlVirágok nőjenek.Ők fűzzék koszorúbaSzivem történetét.Szálljon fel illatukbólÉdes virág-beszéd.Örömem, ez kevés volt,Legyen kis ibolya.S nárczisz a vágy, melyet nemÉrhettem el soha.Árvácska azt…

  Feje fölött az izzó sárga ég,Köröskörül magány és messzeség.Lábainál a rőt, sivár homok,Sehol se élet-, se halálnyomok,- Im, ez a szfinksz.Kőarcán közöny a néma lepel,Kőszeme nem kérdez és nem felel,Kőkeblét hiába kendőzgetiA hajnal, az alkony - mindegy…

  Idő, örök öreg, ki messze, fennA végtelen szikláján ülsz magadS csak nézed hallgatag, vén bérceken,Hogy az eón, az év, a nap halad.Csak nézed, hogy a tenger és a könny,A vér és víz hogy árad és apad,Csak nézed, hogy vív a fény és a ködS hogy múlik el világ és…

 "Nádszál az ember, a természet leggyengébb nádja, de ez a nádszál gondolkozik. Nem kell a világnak összefognia, hogy megsemmisítse: kis pára, egy kis vízcsepp is megölheti. De ha a világ meg is semmisítené, az ember akkor is értékesebb lenne, mint a gyilkosa, mert tudja,…

  Mese-tüzében alkonyi sugárnak Kéklő hegyormok halkan muzsikálnak.Lelkedbe lopják arcuk hűvösét, És zsongva hív a kéklő messzeség.Szívedre hullnak, mint az enyhe harmat, Hívó, mosolygó messze halk hatalmak.És lelkedet kitárod csendesen És elindulsz a kék…

  Csak annyit kérek,engedd meg nekem, hogy megmaradjon a gyerekszemem, hogy lássalak,amerre járok, feléd nevessek,mint a virágok, s mikor elér a nagysötétű este, kapaszkodni tudjak a te két kezedbe úgy,mint az ősi,mohos törzsű fák próbálják fogni bütykös ágaikkal az…

 "Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a…

 Ha egynek már nem kell az ember,úgy érzi, a kutyának sem kell, hideglelősen bújik ágyba,taszítja ébrenléte, álma, lepedőn-hánykódása minthaveríték-hiányjelet írna, mint megvert szívre keserűségmellére ül az egyedüllét, szorongást és nem vágyat érezha hozzáér egy…

  Hold, mit láttál a Föld felett,hisz rég vagy ott,s agg arcod nem mától ragyog?"Ó, láttam ezt és azt sokat,édest, nagyots irtóztatót is, rémeset,én, elhagyott." Hold, min tűnődtél egyre, mondd,a végtelenmagányba, fönn a kék egen?"Tűnődtem a…

 Az ember lecsúszásában a kapkodás a legfélelmesebb. A tavalyi fakéreg alázatosan lepördül mint testről a seb. Gyökereket, szikrázó ereket a vén fa korával elszántan kiolt, lombjait emeli még az ifju mennyre, végső, sárguló mosolyt. Ó lenne, bár lenne oly komoly köntös,…

  ... amikor rádöbbensz valamire, amiről nem is álmodtál.... amikor a szemed hirtelen ámulatba ejtő dolgokat lát meg.... amikor a füled csak a dicsőség hangját hallja.... talán ez a nap lesz valami újnak a kezdete, amikor úgy érzed, hogy kitárul előtted a határtalan…

 "A szeretetnek három alkotóeleme van: az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség. Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi. A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s…