Csak annyit kérek,engedd meg nekem,
hogy megmaradjon a gyerekszemem,
hogy lássalak,amerre járok,
feléd nevessek,mint a virágok,
s mikor elér a nagysötétű este,
kapaszkodni tudjak a te két kezedbe
úgy,mint az ősi,mohos törzsű fák
próbálják fogni bütykös ágaikkal
az elhanyatló nappal sugarát.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
