Ha meghalok, ragyogjon
A nap sirom felett,
És panaszos szívemből
Virágok nőjenek.
Ők fűzzék koszorúba
Szivem történetét.
Szálljon fel illatukból
Édes virág-beszéd.
Örömem, ez kevés volt,
Legyen kis ibolya.
S nárczisz a vágy, melyet nem
Érhettem el soha.
Árvácska azt jelentse:
Bús volt és elhagyott.
S a tulipán: Panasz, vád
Helyett tűrt, hallgatott.
Ákáczvirág susogja:
Ábrándozott sokat.
S a hársvirág: Szerette
Az édes álmokat!
Szegfű legyen a mámor,
Mely szomjan égetett,
És halvány őszi rózsa
A bús emlékezet.
S mind, a mi most szivemben
Virágokkal rokon:
Támadjon mint virág új
Életre síromon.
Virág e földön úgyis
Kevés jutott nekem;
Azért sirom virágos
És illatos legyen.
