Béke-sziget

  a hang… a hangot a csend szüli meg és észre talán csak úgy veszed, ha már vele-száll, vele zeng szíved…a fényt a szem fura mágusaként úgy zárja keretbe a vaksötét, hogy élesen álljon a kép eléd!sose bánd azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ csupa…

  "A lélek kapuja néha mindannyiunk előtt megnyílik egy-egy pillanatra. A napfelkelte fensége, a távoli kakukkszó, a ráncok anyánk kezén, a babér illata tárja ki előttünk. Ezek azok a pillanatok, melyekben testünk és szellemünk egyszerre zeng fel, s úgy érezzük,…

 Az idő hallgat, én mondom neked,az idő tudja, minek mi az ára;ha én tudnám, tudatnám is veled.Ha sírunk, mikor a bohóc nevet,ha balul fülelünk a zongorára,az idő hallgat, én mondom neked.Bár nem tudom, mi jót mondjak neked,mert több a vágyam, mint szavam a vágyra,ha én…

  Szélfútta lomb közül jő a rőt, a szökkenő fény,a boldog ablakon ujjongva törve átazonnal táncba áll a színekkel, kik jötténnémán is bedalolják az üdvözült szobát.Mézszínű mezzóhang, arany gordonka szólamelzengő alkonyokról, mirólunk énekel,rólad…

 "...Nem vágyom már útra, tájra, Sem örömmel és se fájva, nem vágyom se rigófüttyöt, tavaszi fát, amely rügyköd, törzses tölgyet, bütykös bükköt, hóhullást, fenyőszagot. Csak egy békés napszakot."

 "Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a…

 Álmodom néha Szilaj, merész, fájó, De mégis édes álmokat. Vihar tör rám Rémes, talán a mindenséget Fenyegető vad erővel S én e viharral Egyedül, mint egy megkövült szobor, Szembeállok!...Álmodom néha, Hogy minden teremtett Éltemre tör, haragos átkot Ordít reám S én…

 Örülj, ha van valakid, akimelletted áll, ha van, aki véd.Aki aggódik, még ha gyöngébb éselesettebb is, mint Te, de gyöngéd.Ki a nagyságrendeken túlés az alatt, sérthetetlenül él,veled tart, nem marad le, demeg nem haladva lép veled.Nem kép, nem tapintás, illat,nem csúnya,…

 Rám nem várnak biztos kézzel megácsolt egymásból nyiló holnapok. Nirvánás éjszakámból felmerülve meg kell épitnem minden egy napom: fáradt karral fejem fölé feszitni az ég kárpitját megtépett hitemből, kiteregetni sivatag magányom, felütni rajta gondom sátorát és…

 "Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet." 

  Szigorú szele Éjfél országának,távozz, hagyd el az én hazámat!Veled én, lásd, vitába szálltam.Szigorú szele Éjfél országának,utad az Urál hegyeibe fordítsd,vagy vessz el, ha velem birokra kélsz!Szigorú szele Éjfél országánaktávozz, hagyd el az én…

  Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek.Ne ingerelj panaszra vagy haragra,hangoskodóból halkíts hallgatagra.Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,ritkán hallassam hangom, mint a holló.A közlékenység kútját tömd be bennem,karthauzi…

  “Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos…

  (Az Élet háza című ciklusból)Már jártam itt, igen!Mikor is volt? Ki tudja már!Ott künn a fű nem idegen,s az illatár,a sóhajtás, a part sok fénye sem.Enyém voltál. Igen.Vajon mikor is lehetett?Egy fecske röppent odafenn,fordult fejed,fátylad lehullt - de rég volt,…

 Nincs mit mondanom,nincs mit mondanod,ami régen megszakadt, aztnem folytathatod,szemed jégvirág borítja,már beléd nem láthatok.Nincs mit mondanod,nincs mit mondanom,párosan viselt magánynakdupla súlya nyom,szíved hangtalan parancsáttöbbé meg nem hallhatom.Én már többé nem…

 "Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk: önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet…

 Ha kacagtál, én is kacagtamÉs visszavertelek magamban.,Mint víz a fényt, és két szemedbenE friss tavaszi sugaradban.Sokat hallgattam, mint a tenger,S míg üzengetett hab a habnakMélységekről és messziségről.Szemeink egymásba kacagtak.Nyíltunk, mint fény tavaszi esténÉs…

 Tavasszal mindig arra gondolok,hogy a fűszálak milyen boldogok:újjászületnek, és a bogarak,azok is mindig újra zsonganak,a madárdal is mindig ugyanaz,újjáteremti őket a tavasz.A tél nekik csak álom, semmi más,minden tavasz csodás megújhodás,a fajta él, s örökre megmarad,a…

 Borong a hegyormon a lomha homály,az ér kanyarogna, de köd lepi már,hogy sápad az ér, s komorúl a vidék,ha tél veszi át a vig ősz örökét.Barnák a mezők, meredeznek a fák,eldobta a nyár a vidám cicomát;bolyongva hadd hordom a bút egyedül:hogy üldöz a sors az időm de…

 "Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban…

  Lebegj reám, ó csendes némaság, véresre horzsolt szívemet kötözd be, ontsd rám a holtak áldott balzsamát!A zagyva nyelv hangját zavarjad össze, fullaszd el égő, száraz torkomat, alélt fejem zsongó, nagy csend fürössze.Aludjon el a kínzó gondolat, ónsúlyod égőn…

  Nézd: földben, szélben, erekben Hogy lüktet a tavaszi láz! A mélység ritmusa rebben, Szíven, rügyön az furulyáz. Friss szélben, bíboros érben Megzendül a tártölű távol, A lélek lobban a vérben, És szállani, szállani vágyol.Szökelleni, szállani vágyom A szűz…

  Déli szellők, fújjatok csak, játszatok a hajamon. Olvassz havat, melengető márciusi szép napom.Fagyos folyó megáradjon, vessen bimbót minden ág. Szebb a somfa gyenge szirma, mint a szürke jégvirág.Március van, március van. Ember s állat érzi már, dong a kaptár,…

 Ment a hűtlen nehéz fejjelVisszamenne, de ő már nem kell, Érzi, hálátlan lett sorsa.Keseru könnye arcát mossa.Arra gondol, ot ki szerette.Ha szerette, el mért engedte.Vissza nem jön többé soha.Bárcsak békén hagyták volna.Minden hajnal övé marad.Látja szállni a…

 "Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem…