Midőn rám leltél, kedvesem,kicsiny voltam, szerény,és mint egy hárság csendesenbeléd virultam én.Kis lényemnek név sem jutott,de bennem nőtt a vágy,míg szóltál: már oly nagy vagyok,név nem foghatna át.S én, mint akit május, mítosz,mély tengerár tetéz,lettem újborként…