Milan Kundera: Nevetséges szerelmek
2007.09.01. 20:48 :: Aranyvessző
"Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt át és mi volt élményei értelme."
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr34154980
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
donofrio 2007.09.01. 21:27:49
Jaj,de jó ,hogy itt vagy!!!Nagyon hiányoztál!Volt egy rövid,boldog időszakom,de megint magam alatt vagyok és a mai napon te vagy a jó az életemben!!!Ne tűnj el hosszú időre,kérlek!Béke sziget-----kell,kell,kell nekem!Köszönöm.
Aranyvessző 2007.09.02. 21:33:57
Ne csüggedj Donofrio!
Ború után jön a derű,nincsen olyan rossz,aminek egyszer vége ne lenne!
Üdv.Aranyvessző
Ború után jön a derű,nincsen olyan rossz,aminek egyszer vége ne lenne!
Üdv.Aranyvessző
