Nemes Nagy Ágnes: Tájképek /Kertváros/
2007.09.02. 21:29 :: Aranyvessző
Üres az út, égnek a lámpák.
S úgy buggyan, mindjárt alvadón,
a sűrű lomb a kert falán át,
mint szív falán a fájdalom.
Alvadt, sík fűcsomókba gázol
olykor a láb; halad az éj,
s villódzik, néma láthatáron,
a szárazvillám szenvedély.
Hiába villog. Csonkig égve
görcsösen mered föl a ház,
vonalát bevájja az égbe,
s nem bírja megadni magát.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr100155831
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
