Sokat akartam kérdezni,
De ajkaid nem hagyták el szavak.
Így azt gondoltam,
Talán kérdeznem nem is szabad.
Szótlanságod bénított,
Szívem még dobogott.
Itt tollászkodik a kapcsolatunkat,
megrontó hallgatás.
Változtál s bennem is kevesebb
a kitartás.
Szótlanságod végtelen,
Szívem fájni kénytelen.
Te fekszel és én izgatottan járkálok,
Te nem szólsz, s én a madárral kiabálok
Szeretlek vagy csak szerettelek?
Teljesen mindegy, inkább semmit nem kérdezek
A madárral beszélsz bizonytalanságban ringatsz
Csendben távozva keresem a vigaszt...
Bordács Mónika: Bizonytalanság
2007.09.02. 21:26 :: Aranyvessző
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr31155826
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
