Zajtalan rezeg a levegő,párája pattan, eloson,oly hontalan szegény,a semmiben lebegő –nézd, nézd, nem akarom,hogy ne fájjon szívem helyéna kő.Minden idő az arcomra ül,mely félelem nélkül telik el,minden más csak tolongvagyűlik a szíven belül –ezért sírni…