Kint megremeg a nyárfaág;
És ablakomra koppan -
Úgy érzem most: a kerten át
Te jössz felém titokban.
A tóba csillag fénye hull,
S lent megdereng a mélyvíz.
Úgy érzem: kínom elcsitul,
S már megbékélek én is.
A hold szikrázik fényesen,
A felhő szerteszéled.
Úgy érzem: rád emlékezem
Mindig, amíg csak élek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
