E júdásbokron úgy ég el a Nap,
hogy ezüst pénzei felizzanak!
Előbb gyerekként hittem: színarany,
és később sokszor becsaptam magam.
A szerelem, a kor játszott velem,
a vers fény volt bekötött szememen.
Aranynak láttam azt ami hamis,
s építettem várat homokra is.
Hamis pénzek közt ritkán volt arany,
elszórtam ezt is, azt is boldogan.
Folyókból mertem ezüst csillagot
ha Krőzus voltam! Már szegény vagyok!
Júdásbokrokból áll ez a világ,
és benne irodalmi hitviták.
Hogy ki hol áll? Mindenki kirekeszt!
Júdáspénzekhez nem illik kereszt.
Ma ez talmi, holnap valami más,
mint júdáspénzen arany ragyogás!
Átsüt a fény a hulló éveken,
még fel-felizzó reményeimen!
Aranyat játszik már az alkonyat,
e júdásbokron nekem ég a Nap!
