Parttalan magányom gyűrűi közt fekszem,
Nem ismerem a szót: mozdulat,
Mert én csak egy kő vagyok;
Tűrök és hallgatok.
Társtalan társaságom milliói éreznek velem
És nélkülem, mégsem szólhatok,
Hisz én csak egy kő vagyok;
Tűrök és hallgatok.
Lassan-lassan elkopom, hiányod több már,
Mint üvöltő fájdalom,
De én csak egy kő vagyok;
Tűrök és hallgatok.
Vonzzanak a csillagok, de elszakadni nem tudok,
Rezzenetlen, hideg testtel rólad álmodok,
És én csak egy kő vagyok;
Tűrök és hallgatok.
