A szülők földbe térnek nap mint nap,
miközben mi vagyunk a levelek,
ők, csakis ők lesznek a gyökerek,
megnyújtva létünket föld alatt.
Kövek alatt fekszenek örökre,
míg mi fényben járjuk a világot,
kölcsönveszünk kevés boldogságot
és kínt: éltető vizet kertjeinkre.
(P.Tóth Irén fordítása)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
