Ütemes, halk zeneszóra indulok,
A mester lágy hangja simogatva szól.
Érzem, megszabadulok a gondoktól,
Elhagyom testem, az űrben szárnyalok.
Kék bolygónk a felhők között átragyog,
Lassan eltűnik, nem látom a holdtól.
Fények cikáznak, feltűnnek a bolygók,
Egy új, más világ küszöbén landolok.
Zöld rétek, ligetek, ragyogó nap várt,
Hegyek közt kicsi tó, vize tiszta, kék.
Örök életű lett, kit habjába zárt.
A templomban jelmondatra várt a nép,
ami számomra a sors könyvében állt,
az a nyugalom, szeretet, békesség.
