Rád gondolok,ha nap fényét füröszti
a tengerár,
rád gondolok,forrás vizét ha festi
a holdsugár.
rád gondolok,ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel,ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak,ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy,csillag gyúl nemsokára.
Ó,jössz-e már!
(Szabó Lőrinc fordítása)
