Ha majd nélküled
érkezik az est,
s vendégül a
magányt láthatom,
ha lelkembe a múlt
keserű emlékeket fest,
s ecsetéből lecseppen
a szétfojtó fájdalom,
ha hideg földön ülve
álomba zuhanva,
ujjam görcsösen
markolva magamba
neved mormolom,
ha ébreszt a hajnal
pacsirta hanggal
s élni hív,
hogy megyek-e nélküled,
még nem tudom.
Tóth János: Még nem tudom
2007.06.23. 19:49 :: Aranyvessző
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr28104530
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
donofrio 2007.06.23. 22:19:55
Honnan veszed ezeket a gyönyörűségeket?Miért megyek el ezek mellett?Illetve neked köszönhetően újra rátaláltam a költészetre!Köszönöm!!!
Aranyvessző 2007.06.26. 14:27:05
Ezeket a versekre szörfözés közben találtam és ami megtetszett azt már hozom is magammal ide.Örűlök ha Neked is tetszik.