A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatõ is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülõdik a fájdalom.
Pilinszky János: Õszi vázlat
2007.06.13. 14:29 :: Aranyvessző
2 komment · 1 trackback
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr8698006
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: mike francesa horse racing expert 2018.01.08. 18:27:41
Mobil függetlenítés - Mobil Függetlenítés
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
donofrio 2007.06.13. 15:21:01
Most egy picit elpityeredtem.
Aranyvessző 2007.06.18. 14:30:56
Azt nem szeretném,hogy pityeregj,tudod:"örökké semmi se fáj".
Üdv.Aranyvessző
Üdv.Aranyvessző