És hallgatsz
miközben falak
épülnek s omlanak
bennem – ellened
de már se erőm, se hitem.
Múlt álom vagy
röppenő remény
kesernyés ébredés.
És még mindig hallgatsz:
néma várad hiába ostromolnám.
Csak vert sereg vagyok
halkuló patadobogás
korhadt kerítésre
felfutó lepkeszirmú
folyondárvirág.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
