Béke-sziget

  Az ember olykor úgy tud vágyakozni,hogy égetőbben már nem is lehet.Minden csak bánatát képes fokozni, s fájó filmszalag lesz a képzelet.Emlékezéssel szívig megrakodvaa kinti gerlebúgást hallgatom.Hamuvá hull a hitvány cigaretta.Altató fény hull az ablakon.Falak ellen…

  „Durate, et vostmet rebus Servate secundis.”      (Vergilius) Sem öröklét, sem gyémánt tudást nem adhatok, boldogságot se békét, s nem rejthetlek el biztos menedékként: gonosz ne lásson, s a gonoszt ne lásd.Nem tudhatom, jobb kort vagy…

  Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,s a mezőket szélbe borítva szeld.Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;add, még két napjuk délszakibb lehessen,s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.Nem épít…

  Lukács Hugónak küldöm Arcod haragos fellegekből Ismerős nekem, Isten, Villámok hozták el szememig S fürdettem gyakran könnyeimben.Nem láttam még sugaras arcod, Melyet, hajh, sokan látnak, Hol vagy, hol vagy és miért kerülsz, Szent Istene a kacagásnak?Éhezem, Uram, a…

   Menekülj, te szegény, most amikor szőllők sárgára érett fürtjeivel súlyosul kedved. Ilyenkor ősszel hagyd ott a mezőt és az erdőt, bársonyos fáid és a bokrok melyek alatt a kedvest ölelted meghalnak most; a hajló nagy fű ahová remegve csókra terítetted száraz…

  a hang… a hangot a csend szüli meg és észre talán csak úgy veszed, ha már vele-száll, vele zeng szíved…a fényt a szem fura mágusaként úgy zárja keretbe a vaksötét, hogy élesen álljon a kép eléd!sose bánd azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ csupa…

  Nem hiszek a zöld tavasznak,hisz mindig új nyarat ígér!De mi haszna a rövid nyárnak,ha nemsokára itt a tél?Nem hiszek sem a reggelnek,hisz mindig új napot jelez!De mi haszna a fényes napnak,ha nemsokára este lesz?Nem hiszek a virágoknak,kik varázsillatot ontanak!Mert illatuk…

 "A gondolat örök - amint megszületett, visszavonhatatlanul éli életét.Gondoltál-e valaha arra, hogy valaki beleláthat a gondolataidba?Gondoltál-e valaha arra, mi történne veled, ha valaki tudomást szerezne minden titkos gondolatodról?Gondoltál-e valaha arra, hová kerülnek…

  Megérted az őszt… a rövidült napok susogó alkonyát, levelek rozsdabarna szinét s a piros estet, melynek leple alá vonul álom felé ember és minden barma.Megérted: rádesik az ablakon keresztül a napsugár: az égnek szőke, tömött haja. És mustszagot lehelve és…

  Ne keltsétek fel az álmodókat, amíg álmodnak, addig boldogok. Foltozott gúnyájuk királyi palást, aranykalászt ringat meg-sincs földjük. Fölgyűlt könnyük gyémánttá válik. Az égig szikrázik a földöntúli fény, s az arany nagyot játszik a kék ég ívén. Robotos…

  Ahogy bennem születik a szívverésed, ahogy benned születik a tévedésed, ahogy kézzel kaparod a szenvedésben lebegő örömöd falát, ahogy a vágyban teljes magadat adod át a reggeli fénynek, ahogy a csendben születő álmod fel nem ébreszt, ahogy a csendben szerető hangod…

  Amíg az ősz a sziklavár amíg a fecske visszajár Csak addig élsz csak addig élsz amíg lerogy a gesztenye parázs a forró avaron amíg kihűl a tó vize hal szeme szűkül kékül a tó az őszben kifakul és ringva jár a köd szelíd kutyák ugatnak tépdesik az ehetőt rossz…

  Itt-ott olykor már vörös cseppen a lankadt, búsongó levélre, de félig nyárban néz az ősz még belenyugvón kék messzeségbe.Ismerem ezt a belenyugvást. Öröm mélyén is mindig bánat, s tanít a vers /bár nem szeretnéd/: akik várnak - azok se várnak.Virágszemekben…

 "Az özvegynek három fia volt.A legidősebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szőlőben.A középső volt a piktor, akinek…

  Megérted az őszt… a rövidült napok susogó alkonyát, levelek rozsdabarna szinét s a piros estet, melynek leple alá vonul álom felé ember és minden barma.Megérted: rádesik az ablakon keresztül a napsugár: az égnek szőke, tömött haja. És mustszagot lehelve és…

  Nincs mit mondanom, nincs mit mondanod, ami régen megszakadt, azt nem folytathatod, szemed jégvirág borítja - már beléd nem láthatok.Nincs mit mondanod, nincs mit mondanom, párosan viselt magánynak dupla súlya nyom, szíved hangtalan parancsát többé meg nem hallhatom.Én…

  Egy szó, ami hirtelen, – szíven talál,Elég, hogy összetörve némán félre állj.A tengernyi gond közülNincs semmi jó.Sorsod a hullámok közt vergődő hajó.S mert a célodtól oly messze jársz,Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz,Sose búcsúzz el!Mert az éjszaka…

  Mondd, hová rejtsem a még fel-felbukkanóNap sugarában rejtőző meleget?Hová menjek érte, ha elér majd a hó -hiszen az ősz is oly korán meglepett.Bőrömről lassan elpereg a nyár mindeníze, illata záporokba fullad,fogason lóg már kedvenc, napszítta ingem,s a naptárlapok…

  Szél vagyok. Megbocsátod-é, hogy port híntettem égszínkék szemedbe?Nap vagyok. Megbocsátod-é, hogy leperzseltem hófehér karod?Ősz vagyok. Megbocsátod-é, hogy ingválladra tört levelet szórtam?Fű vagyok. Megbocsátod-é, hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?Víz…

   A filodendronok és a datolyapálmák bejöttek, bejöttek a szobába. Ha csak a lombjaikba nézel: délszaki tájék, ha csak ágaik labirintusába.Délszaki tájék – ha tetszik, képzeld; ámuljon rajta szemed; kanyarogja végig a sok fura ágat, hasadt, legyezős…

   Ma az ember úgy hányódik, mint a levél a vizen.Hogy egyhelyben megülhetne, megállhatna? Nohiszen...Búcsúzik attól, amit lát, száll, elhagyja otthonát,táját, ízes ivóvizét, napos, homokos nyarát.Ismerek itt minden embert, tudom a dombok nevét,ismerem a hosszú…