vágyad lenni vágyom
jégrózsája a perzselésnek
zivatarban enyhülés
varázsvölgyben patak
kristálytánc merev köveken
egy végső szeretkezés
újrakezdhetetlenül
mintha csak egyszer
mintha csak mindig úgy
mindig egy szerepben
mikor vágyam lenni vágysz
mikor arcod kezemben óceán
benne tükörcsepp szemed
és nem törik rajta fény
nincs tekintet belőlem
áthatolhatatlan
más térd nem hajolhat úgy
hogy megszerezzen
mi meg csak összenézünk
mint megtévedt bűnösök
s a függöny meg se lebben
hallgat mozdulatlanul
pedig bekacsint a szél
kint suhognak a fák
s a lombok közt mindig úgy oson
mintha vágyunk lenni vágyna
az ablakon át
