19.
"Ne lépjünk fel úgy, hogy kelleténél többet várjanak tőlünk. Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul, és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést, és többet ér, mint hitték. Ez a szabály a rosszra nem érvényes, mert ennek a túlzás csak javára szolgál, öröm, ha valótlannak bizonyul, és még tűrhetőnek is tűnik fel, amitől mint a gonoszság netovábbjától féltek."
(Gáspár Endre fordítása)