"Ím, a patak árja zúgva lefelé halad.
A nap is lefelé zuhan,
de én csendesen felfelé megyek
virágos erdőoldalon, eprek között.
Egy vén fánál az Időben megállok,
és kérgébe bevésem búsan a nevem:
,,Itt jártam… éltem… ezen a földön.’’
És egy véres szívet is rajzolok a fának
hajába, mint ifjú szerelmesek.
És továbbmegyek, mind feljebb, feljebb,
nem járt utakon,
egyre messzebb,
míg a felhők tüzében egyszer csak
elveszek."
Bartalis János: Az erdőben (részlet)
2008.08.20. 11:31 :: Aranyvessző
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr40624331
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bencsik Éva 2008.08.23. 18:33:03
Ez a néhány soros vers ismét nagyon megfogott,Gyönyörű!
Ha nem baj ismét írok neked egy verset amit a kislányom Georgina írt és itt hagyott nekem.Ez az egyik kedvencem,remélem neked is tetszeni fog.Nagyon örűlnék,ha felkerűlhetne ide egy gyönyörű képpel.Ezt rád bízom.
Sárfi Georgina
Álomba ringatlak téged
Arra kérlek
El soha ne felejts
Csak azért,mert ez a sors
S,mikor az ég könnyeiben fürdet téged
Jusson eszedbe ígéretem
Hiába zár magéba a mély
S,őríz koporsómban sötétség
Mert tudom ez csak a vég
És ha felnézel az égre
Majd minden zápor után
Engem látsz,mint
Hűséges szivárványt
Most még én is félek
S,máris látom,ahogy ezt a lapot
Magad előtt tartod
Reszkető kézzel
De emlékezz ígéretemre
Hahyatló fénnyel
Álomba ringatlak téged
Ha nem baj ismét írok neked egy verset amit a kislányom Georgina írt és itt hagyott nekem.Ez az egyik kedvencem,remélem neked is tetszeni fog.Nagyon örűlnék,ha felkerűlhetne ide egy gyönyörű képpel.Ezt rád bízom.
Sárfi Georgina
Álomba ringatlak téged
Arra kérlek
El soha ne felejts
Csak azért,mert ez a sors
S,mikor az ég könnyeiben fürdet téged
Jusson eszedbe ígéretem
Hiába zár magéba a mély
S,őríz koporsómban sötétség
Mert tudom ez csak a vég
És ha felnézel az égre
Majd minden zápor után
Engem látsz,mint
Hűséges szivárványt
Most még én is félek
S,máris látom,ahogy ezt a lapot
Magad előtt tartod
Reszkető kézzel
De emlékezz ígéretemre
Hahyatló fénnyel
Álomba ringatlak téged