"Ím, a patak árja zúgva lefelé halad.
A nap is lefelé zuhan,
de én csendesen felfelé megyek
virágos erdőoldalon, eprek között.
Egy vén fánál az Időben megállok,
és kérgébe bevésem búsan a nevem:
,,Itt jártam… éltem… ezen a földön.’’
És egy véres szívet is rajzolok a fának
hajába, mint ifjú szerelmesek.
És továbbmegyek, mind feljebb, feljebb,
nem járt utakon,
egyre messzebb,
míg a felhők tüzében egyszer csak
elveszek."
