Valóban csak azt bántjuk akit szeretünk,és mégis mikor elmegy örökre fáj,hogy bántottuk és azért sírunk,hogy tényleg szerettem, és akkor miért bántottam?Ez let volna a valódi szeretet?

Kedves Éva! Örűlök, hogy ilyen szorgalmasan látogatod a blogomat.A szülői szeretetbe sok minden belefér, még a "bántás" is,mert mindig jobbító szándékkal követjük el.Legyen a hétvégéd békés és bánatmentes!

Sárfi Georgina:Az ártatlan bűnös

Az odvas fák
És a szellő
Mind húz és húz
De odaát
Szép az eső
Amint mindent elmos és többé
Nincs út és út

Nem félek a sötétben
És nem vakulok meg a fényben
Csak a sár
Ami jön közelebb és közelebb,s
Nem fáj
Mikor fölnézek és ölelem

Nem fázok a hóban
És nem keresem a Nap hol van
Csak didergek
Mert az oltalom és ártalom
Lát és figyel
Lát és figyel

Az odvas fák
És a szellő
Mind húz és húz
De odaát
Szép az eső
Amint mindent elmos és többé
Nincs út és út

Ez a verst is a kislányom Georgina írta.Nagyon sok ilyen szép gondolatot vitt el magával a csillagok közé,csak 27 évet élhetet.
Én mindennap meglátogatom az oldalad,és mindennap ad a számomra valami szép felemelő érzést és vigasztalást.

Betettem a többi vers közé.Ott a helye, hadd olvassa el aki erre téved.Ez a egyetlen valóságos fájdalom, egy gyerek halála.Minden más csak hasonlít erre az egyetlen fájdalomra...
Aranyvessző

Olyan jó,hogy Te vagy és itt vagy mindennap.Ez az oldal nekem olyan mint egy szentéj amely a lelkemet táplálja és erőt ad a holnaphokhoz.

Sárfi Georgina:Velem hal....

Szertném,ha
Az álmaim szabadok lehetnének
De a gyötrelem velem hal
És velem éled

Szeretném,ha
Könnyek temetnének
De borús felhők és magány
néz majd
Érzem,így szakad vége
a reménynek

Sírom
Erősen fon majd körbe?
Vagy hűs takaróm csak a
magányos éj?

Sírtok
Mikor nevem vésve lesz
egy kőbe?
Vagy csak hasító fájdalommal
zár össze
a vég?
S.G.(1980-2007)