Ma átmentem a hervadó szigetre
mikor utolsót sóhajtott az erdő
s a tarka nyárból nem maradt meg semmi,
csak néhány fehér, tovatűnő felhő.
Ma átmentem ... a régi kert üres volt.
A szívem fájt, a múltba visszavágyott,
föléje tűzni úgy szerettem volna
egyetlen szál aranyszirmú virágot
De minden virág halott volt s a szívem
a nyári álmokat sehol se lelte,
hol azelőtt mi mosolyogva álltunk,
az Elmúlás a Csendet átölelte.
