Láttam, hogyan születik a fény,
Kis lyukakon, parányi réseken,
Szivárgott a sűrű lomb között,
Hogy játszhasson a fák alatt velem.
Váltakozva arany és ezüst,
Folyosók nyíltak minden oldalon.
S jött a végső, gyengéd ölelés,
És összekapaszkodtak szabadon.
Láttam azt is, ahogyan a fák
Elrejtették a megsebzett vadat.
Simogatták vérző lábait,
Míg nyomait elmosta a patak.
Sokat láttam, s hogyha mondanám
Ezerszer,. -. kérlek bocsáss meg nekem!
Jó volt látni, s körülnézni itt!
- Most menjünk!-… Vezess tovább kedvesem!
