Mikor egy este otthon egyedül talál,
Az ablakon kinézel, de semmit sem látsz.
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog,
és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza.
Mondd gondolsz e rám?
Megteszel mindent, úgy csinálsz mintha élnél,
órádra nem nézel elrohansz mielőtt sírásra görbülne szád.
Mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól, nem kapod ajándékba vissza.
Imád az égbe, hallgatásod a földre száll.
Mondd gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok,
magadat a tükörben oly öregnek látod
Mondd gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod,
és napról napra árulod el titkaid másnak.
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben,
Te egyedül gömbölyödsz fészkedben.
Mond gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon,
de legbensőbb titkaid nem érti új barátod.
Mondd gondolsz-e rám?
Egyszer majd tudod szép lesz újra minden,
nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben.
Igaz lesz minden szó a csókok szívhez érnek,
s madarak messzi Délről lassan hazatérnek.
S én várni fogok, mert várni kell arra aki nem jön el.
Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend,
de hajnalban a derengés új reményt üzen.
Éhes madár a reggel az emlék megpihen
Akit az éjjel vártam nem jön ma sem el...
