A ma mindig
frisset kíván
menni bölcs,
jó utakon,
jó cél felé, míg
tudjuk követni
a vágy szédületét,
vagy a mosolygó szívet
mely tud veszteni
egy csendes igennel,
egy csendes ámennel,
akár egy csendes ösvényen,
hol elhalad: az ősi fák alatt,
merengve nézi a tegnapot, mely
rosszra vitt el...
Mért jár?
Üdvre vár még?
Mit nem ért el a földön?
- Mert ilyen a vezeklő lelkek
imaszárnyalása?... Mély
a dölyfösség legyőzése;
hol látomásra gyúl a képzelet,
ahonnan meghozott a reggel.
Mert minden nap kegyelem
és minden nap fellelheted
az egy másik nap eljövetelét
a szeretetsugarak majd elvezetnek,
ahhoz, aki szenved,
csak lásd társadon
a fáradság bilincseit.
