Hinnem kell, hogy nincs vége.
Ha már, érzem a gyűrött napok perceit –
Hinnem kell, hogy a régi szerelem él még.
S ha rá gondolok, megbizsergeti sejtjeim.
Hinnem kell, az eltörpült célok létezéseit.
Jelen vannak, követnek, mint óriási fákat árnyaik.
Hinnem kell, hogy hiszek
Hisz a könnyek sem véletlenül születnek.
Hinnem kell, a tegnapok morajló erejét.
S dagálykor hozza majd a ma melegét.
Hinnem kell, hogy Te is hiszed ezt.
A márványban ott az erezet.
Hinnem kell, mit oly rég keresek
Valahol messze vár, s hív, kiált.
Hinnem kell, tudnom kell, éreznem kell.
Vársz rám.
Az árnyak, feszülő selymei mögött
Hív, két szempár.
