A nyírfák kérgében a csend...
S a hű csillag figyel...
Nem halljátok-e hát
A kis csillagok sóhaját?
Nekik már menni kell,
De én még itt maradhatok
S mért is ne tenném?
Sóhajra mindenkor van ok
S minek halnék meg ily korán,
Ha még egy pirkadatot láthatok?
Majd rózsaszín leszek s áradni fog
Szívemből énekem, akár a nagy vizek
S a hold alól a szél
Máris ringatná habjaim, - nem érzitek?
Óh kár fáradnod vélem égi dajka, - lásd
Öreg vagyok
S nem érdemlek már annyi gondozást,
De ott, de ott, az ablakokba' fenn
Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen
S megállított,
Vaj' mi történik ott?
Már gondolom, - légy gyengéd égi lány,
Ott gyermek született talán...
Oh én öreg csavargó, látod, hogy sírok.
