Lecsendesedtem.
Mint a folyó, mely megárad… azután visszahúzódik medrébe.
Lecsendesedtem.
Mint az orkán, amely háztetőket képes elfújni… azután megszelídülve továbbáll.
Lecsendesedtem.
Mint a hebrencs kamaszlány, aki meggondolatlanul beszél… azután felnő.
Lecsendesedtem.
Mint a túlhajszolt motor, amelynek gazdája nem ismeri a teljesítményét… azután
rájön önnön hibájára.
Lecsendesedtem.
Mint a forró nyár utáni ősz… amelynek tüze már kevésbé éget.
Lecsendesedtem…
De ez nem jó nekem!
Már nem akarok csendben maradni!
Már nem akarok szelíd lenni!
Már nem akarok visszahúzódni!
Már nem akarok kevésbé égni!
Keresem magam!…
Elhagytam útközben…
Nagy volt a hév, és én lemaradtam…
Magas volt a hőfok, és én majdnem odavesztem…
Kérlek szólj!, ha előbb bukkannál rám, mint én saját magamra…
Kérlek ne hagyd, hogy elvesszek…
Kérlek… keress meg ebben az útvesztőben!…
Oly sűrű a bozót…
Oly sűrű a sötét…
Oly egyedül hagytak…
Nehéz kitalálnom innen.
