Nincs szebb annál, mikor táncra kérsz a szabad ég alatt,
Hol meseszerű álomban ring minden gondolat.
S hol két mosoly között felcsillannak a szívből jött szavak,
Melyekből csillagokat formál a bíbor alkonyat.
Nincs jobb annál, mikor megsimítod ábrándozó arcom,
S közben szerenádként hallgatod dúdolgató hangom,
Mely a felcsendülő zeneszámra lágy akkordot rezdül,
Mitől ez a bolondos szív még kamaszosan pezsdül,
Mert ha szorosan átölelve magadhoz szorítod testem,
Gyémántburkot von körém kristályba font estem.
S melletted úgy érzem, enyém az élet minden csodás perce,
Melyben a zokogó napoknak is felszárad a könnye,
És ha a pillangó emlékek törékeny bájukkal megérintik lelkem,
Mindennél egyszerűbb hinni ebben az igaz szerelemben.
