Most érzem csak igazán jól magam,
A csillagmintás éjpalást alatt.
Arcomon érzem a teliholdnak
Bánatos sikolyát,
Ahogy arra gondol, hogy a reggel
Elűzi az éjszakát.
Most érzem csak igazán jól magam.
Szívverésem, mint ébredő tavasz.
Langyosan, lágyan cirógatod
Megfáradt arcomat,
Ahogy a kertész félti, gondozza
A harmatos szirmokat.
Most érzem csak igazán jól magam,
Ébredésem egy örök pillanat.
Szemeimben tükröződik múltam
Néhány tört szilánkja,
De szereteted megóv engem és
Felkészít e Világra.
