Ez hiányzott eddig az életemből:
a pihenés a rohanás után,
a tenger, amely álmosan dereng föl
s nem szól hozzám, nem szólít meg, csupán
jelenlétével nyugtatgatja lelkem,
örök kérdezőt, mindig-lázadót,
hogy végre már a lényegest keressem,
feledve képzelt és látszat-valót,
hogy színjátékát nézzem a haboknak
s a fénynek, amely mindig változó:
kékesszürkéből zöldeskékbe olvad
és higyjem, van reinkarnáció -
megszülethetek újra s mediterrán
partok nyugalma dajkál és nevet rám.
