Hegyről lefelé ballagunk,
Ketten.
Hogy máris öregek vagyunk.
Nem lehetetlen.
Már hegynek fel kifúlt a szusz.
Meg kellett állnom,
Feljebb velem aligha jutsz.
Lenn vár az álom.
Napunk rövidül, hervatag
A fénye.
Tél közelít s mi hallgatag
Megyünk elébe.
Holnaptól kályha melegít,
Lassul a vérünk,
De tán az Isten megsegít.
Célunkhoz érünk.
Tudod-e még, mi volt a cél
Régen?
Közelről is ráismernél
Ily ösztövéren?
Hogy foga hull és haja hull
S orcája ráncos...
A gaz idő vág, vés, gyalul:
Készülj, imádkozz.
Én tudom, nem adom magam
Olcsón.
Pontosan olyan nagy leszek,
Mint a koporsóm.
Arccal a napnak nyúlok el,
Háttal a földnek,
Így pihenek. Nem múlok el,
A föld nem öl meg.
Hegynek fel hosszú volt az út
S drága.
Örömeinknek pontosan
Ez volt az ára.
De mostmár minden egyremegy,
Nincs szánom-bánom,
Mögöttünk nőttön-nő a hegy
S lenn vár az álom.
