Mint felhő csendes éjjelen –
A szavadra emlékezem,
S a beszédemtől teneked
Fénylenek az éjjelek.
Mi ketten a földtől elszakadva
Mint csillagok szálltunk magasra.
A kétségbeesés? A szégyen?
Se most, se ezután ne érjen.
Ki él, őt mondom éberen,
S hallod, hogy hívlak? Édesem.
S az ajtót, mit tártál elébb,
Erőm, bezárni, nincs elég.
(Konczek József fordítása)
