Sok vastag toll sok sorsot ír, sok könyvbe sok nevet,
kövér pecsétet ütnek rá különböző kezek,
még azt se mondod, hé, itt vagyok, vagy azt, hogy mi újság,
még meg se éltél egy napot, s már kapsz egy cédulát.
Kijárhatsz akárhány iskolát, az mind naplót vezet,
és intőt ad vagy megrovást, ha ezt vagy azt teszed,
a papírok mondják meg, hogy kivagy és azt, hogy mennyit érsz,
de boldog akkor is lehetsz, ha félcédulán élsz.
Ha végre valakit megszeretsz, egy papír ad áldást rá,
s egy új papírért szenvedhetsz, ha mégiscsak elválnál,
tehetsz akármit, jól tudod, így volt és így marad,
parancs-levél, vagy vallomás megszabja sorsodat.
De azt ne feledje senkise, ki cédulákat ír,
hogy róla is készülhet máshelyen, ugyanilyen papír,
az utolsó cédula kőből van vagy fából, ha kevés a pénz,
és múlt időben ír oda egy erre fizetett kéz.
(dalszöveg)
