Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember nem menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
És néha magunk elől is megszökünk
Nehéz úgy szeretni, ahogy az jó
Ahogy az örömmel elfogadtható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád, kedvesem, gondolj néha rám.
A közeledés is félreérthető
S a hazugság is lehet megnyerő
Néha túlérzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád kedvesem, gondolj néha rám
(dalszöveg)
