Az alkony arany lobogása
szikrázik a hamuszín égen:
méyl tűz az üvegsima tenger:
elhallgat a kiürülő part
mentén a kolomp meg a csengő;
a pásztorok éneke messzi
erdőbe hal, éji magányba:
ködből kisuhanva sirályraj
rikácsol elő s tovavillan; -
hintázik a legfeketébb szirt
alján a fehér hab; a ringó
ágy szendere, mint csecsemőt, úgy
altatja; a harmat ezernyi
gyöngyként hyiladozva - üdítve
tündöklik a gesztenye lombján,
s csöppjeiben remeg-izzik
az alkony arany lobogása.
(Szabó Lőrinc fordítása)
