Róla írom ezt a verset, aki szebb volt, mint hajdan a királynők
aki előtt megszégyenültek a rózsák, ha átment a kerten.
Finom bronzfejét a vállamon ringattam és ő
az ölébe vett, ha elbuktam harcaim sűrűjében.
Olyan volt, mint egy csillag, mint egy madár, ha boldog.
Beszéltem róla azok előtt, akik irigyelték és elvezettem hozzá
az édességre szomjas gyermekek seregét.
Ha elunta szerelmünket, fejest ugrott álmaiba
mint a búvár, ha gyöngyért merül alá a tengerbe.
Ereszemen róla turbékolnak a galambok
kertem alatt a patak róla duruzsol.
