Egy Tavasz van csak rövid életünkben,
Elvirít gyorsan, s ha gyümölcstelen volt,
Ah komor tél száll, megelőzve nyárt, őszt,
Gyáva fejünkre!
Gondosan vígadj, kiszabott határig
Vidd az indúlat hevesen csapongó
Lángjait, búval ne merítsd ki lelkes
Képzetid árját.
Jámboran forgasd haladásra gerjedt
Szép tehetségit feselő korodnak,
Igy jeles pályád lesz, örök komorság
Nem lepi arcod.
S a tavasz tüntén nyaradat derítve
Boldogan tölthetd lefolyó üdődet,
Míg utóbb őszűlt fejed érdemekkel
Télre hanyatlik.
