Minden könnycseppnek adassék hála,
Hagyd, szemedből hadd peregjenek.
Inkább sírj, de szüless e világra,
mert elhull ki meg nem született.
Élni bárhogy! ha ütnek, ha vernek,
- plazmák éjén többé nincs remény -
annyi, mint egy zöldfillengős percet
elcsenni a világ szekerén.
A gyönyört, mint friss retket ropogtasd
és kacagj, míg felkoncol a kés!
Bármi szörnyű, mit az élet oszthat,
százszor szörnyűbb az, ha sosem élsz.
Szerencsefia, ki megszülethet.
Banyakézben titkos kártyalap:
ha kihúzod, a játszmát te nyerted,
hetedhétország királya vagy!
S ha bódít a zselnice-igézet,
a semmi s a minden mámora,
ujjongással tölt el puszta léted,
csodák közt e legnagyobb csoda!
S ha nem ütnek arcul az egekben,
gőgödben a földet meg ne vesd:
egy az élet, és kis híján egy sem,
a véletlen adta csak neked.
Hamvadás helyett, ó hidd a lángot,
pitypangok tövébe leborulj.
A mindenségnek ne sokat rimánkodj,
fölé pattanj s gyurd le szilajul!
Ne acsarkodj sohasem a sorsra,
szíved ha kíntól megszakad,
mint a koszos, a toprongyos Zorba,
tánccal ünnepeld meg gyászodat!
A fekete macskának is hála,
kikre csak rút pillantás jutott,
a illesse a dinnyehéjt is hála,
talpad amin néha megcsúszott.
S a gyötrelmek gyötrelmének is hála,
hiszen az is több a semminél,
hálád még a balsorsot is áldja,
mert a balsors is - jobb a semminél.
(Grigassy Éva fordítása)
