Itt lenn hevert az úton,
akinek volt barátja
és káros szenvedélye,
boldogtalan családja.
Mendegélt itt az úton,
láttam még az elébb.
Ellopta egy manó,
vagy egy fehércseléd.
Itt ment ezen az úton,
eltűnt az én királyom,
lefelé szállt pörögve
túl huszonhét határon.
Felgyúltak ott a lámpák,
amikor odaért:
kacagta, hogy a manó
nála is feketébb.
S amikor megébredtem,
a lelkemhez beszélt:
te jössz majd énutánam,
s én eljövök eléd.
